IPB

Üdvözöllek a Fórumban! ( Bejelentkezés | Regisztráció )

Profil
Felhasználó fényképe
Értékelés
 
Beállitások
Beállitások
Személyes nyilatkozat
Nyilok Nincsenek személyes adatok megadva.
Személyes adatok
Nyilok
Cherokee Warrior
Kora ismeretlen
Neme nincs megadva
Lakhelye ismeretlen
Születési ideje ismeretlen
Érdeklődési kör:
Nincs információ
Egyéb adatok
Mióta nézi az F1-et: Nincs információ
Statisztika
Csatlakozott: 10-August 07
Profil megtekintés: 1,979*
Utoljára látták: 2008 July 23rd - 11:19
393 Hozzászólás (0 Hozzászólás naponta:)
Kapcsolat adatai
AIM tovább is van, mondjam még?
Yahoo Nincs információ
ICQ Nincs információ
MSN Nincs információ
* Frissített profilnézetek

Nyilok

Members

***


Téma
Hozzászólás
Megjegyzések
Barátok
Saját tartalmaim
12 Feb 2008

Kimi Räikkönen
(FIN)

World Championships 1
Grand Prix Starts 122
Grand Prix Wins 16
Pole Positions 14

Ferrari F2007 (2007)



Fernando Alonso
(ESP)

World Championships 2
Grand Prix Starts 105
Grand Prix Wins 19
Pole Positions 17

Renault R26 (2006)

Renault R25 (2005)



Michael Schumacher
(GER)

World Championships 7
Grand Prix Starts 250
Grand Prix Wins 91
Pole Positions 68

Ferrari F2004

Ferrari F2003GA

Ferrari F2002
4 Oct 2007
Damon Hill
A motoroktól az autókig

Damon Graham Devereux Hill 1960. szeptember 17-én született Londonban a későbbi kétszeres Forma-1-es világbajnok Graham Hill egyetlen fiaként. (Grahamnek és feleségének Bette-nek két lánya - Brigitte, Samantha - született még Damonon kívül.) Annak ellenére - vagy talán éppen azért -, hogy a kis Damon gyermekkorától kezdve az autósport és azon belül a Forma-1 világában nőtt fel, sokáig nem nagyon érdekelték az autók - inkább a motorok vonzották. 11 éves korában a Silverstone-i paddockban ki is próbált egy 50 cc-s Hondát, majd édesapja 350 cc-s Bultaco off-road motorjával is közelebbi ismerettséget kötött.

Versenyezni azonban csak 1981-ben, 21 esztendős korában kezdett el. Édesapja akkor már hat éve halott volt (repülőgép szerencsételségben vesztette életét) és a család anyagi gondokkal küzdött, így Damon kénytelen volt motoros futárként dolgozni a hétköznapokon ahhoz, hogy finanszírozni tudja költséges hobbiját. Eleinte Kawasakival, majd Yamahával versenyzett és angliai szinten sikeres is volt: 40 futamgyőzelem - köztük a legrangosabb egy Brands Hatch-i diadal volt.

1984-ben azonban az autókra irányította figyelmét és benevezett a Brands Hatch-i Forma-Ford Fesztiválra. Az 1600-as kategóriában megnyerte az egyik futamot, összetettben pedig az ötödik helyen végzett, ami kezdetnek kitűnő eredmény volt és ami arra ösztönözte, hogy véglegesen otthagyja a motorversenyzést és folytassa inkább a családi hagyománynak számító autóversenyzéssel. A szezon hátralévő részét tehát a Forma-Ford 1600-ban töltötte és a kategóriában elnyerte az "év újonca" címet.

1985-ben olyan más jövőbeni Forma-1-es sztárok ellen küzdött a sorozatban, mint például Mark Blundell, Johnny Herbert vagy Bertrand Gachot. Damon nyert hat futamot, harmadik lett az Esso Forma-Ford 1600-as sorozatban és ötödik a Townsend Thoresen bajnokságban. A Brands Hatch-i Forma-Ford Fesztiválon harmadik helyet szerzett összetettben.

1986-ban Hill úgy döntött, hogy kihagyja a létra következő fokának tekintett Forma-Ford 2000-et és rögtön a Forma-3-ba megy. Azonban egész évben anyagi és szponzorációs gondokkal küzdött, így csak a kilencedik helyet szerezte meg a brit Forma-3-as bajnokságban. 1987-ben ugyanebben a sorozatban nyert két futamot és az ötödik helyen végzett összetettben, majd 1988-ban még tovább javított: harmadik lett a bajnokságban és az év csúcspontjaként megnyerte a Forma-1-es Brit Nagydíj betétfutamaként megtartott Forma-3-as viadalt. Még ugyanebben az évben feleségül vette barátnőjét, Susan "Georgie" George-ot.

1989-ben Damon nagyon szeretett volna bejutni az európai Forma-3000-es sorozatba, azonban nem állt rendelkezésére az a 70 ezer font, amire ehhez szüksége lett volna. Ehelyett be kellett érnie néhény brit Forma-3000-es futammal, Le Mans-nal és a Brit Túraautó Bajnoksággal. Ezekért a versenyekért azonban nem kellett fizetnie, sőt még ő kapott értük némi pénzt.

A szezon közepén aztán ajánlatott kapott a nemzetközi Forma-3000-ből - a japán Footwork csapattól. Hill élt a lehetőséggel, ám az autó nagyon gyenge volt és az is hőstettnek számított Damontól, hogy minden versenyre kvalifikálni tudta magát. A Spa-Francorchamps-i viadalon futotta legjobb versenyét és a körülményekhez képest remek teljesítményével más csapatok figyelmét is felhívta magára. 1990-re leszerződtette a Footworknél valamivel jobb Middlebridge csapat.

1990-ben Hill vezette a versenyek több, mint 50 százalékát, a legtöbbet az első sorból kezdte (köztük három pole pozíció) - év végén mégis csak a tizenharmadik helyen végzett és legjobb eredménye a Brands Hatch-i 2. hely volt, ugyanis rengeteg műszaki hiba sújtotta.

1991-re még rosszabb lett az autó, ám pontosan ez a körülmény tette lehetővé, hogy országnak-világnak megmutassa híres küzdeni tudását: ő volt az egyetlen pilóta a Lola-kasztnival rendelkezők közül, aki vezetett versenyben. Az év végén a hetedik helyen végzett.

Debütálás a Forma-1-ben, küzdelemek Alain Prosttal

Talán pontosan ez az attitűd hívta fel Damonra Frank Williamsnek - a Forma-1-es Williams csapat vezetőjének - a figyelmét, aki még 1991-ben leszerződtette tesztpilótának Mark Blundell helyére. Damon nemcsak gyors, kitartó és állandó teljesítményre képes tesztpilóta volt, de szaktudásával és különleges műszaki érzékével nagyban hozzájárult a csapat 1992-es sikeréhez is. Állítólag a Williamsnél őt tartják történetük legjobb tesztpilótájának.

Hill maradt 1992-ben is a csapat tesztpilótája, ám egyúttal versenyzésre is lehetősége nyílt a Brabham csapat színeiben. Damon hazai közönség előtt, a Brit Nagydíjon debütált, s már az óriási tettnek számított, hogy kvalifikálta magát egy olyan autóval, amellyel addig egész évben egyszer sikerült a benne ülőknek. Végül a versenyt a 16. helyen fejezte be. Ezt követően még Magyarországon is sikerült kvalifikálnia magát és ott 11. lett a versenyen.

1992-ben Nigel Mansell világbajnok lett a Williamsszel és miután Alain Prost - akivel Mansell nem volt jó viszonyban - a csapathoz szerződött 1993-ra, Mansell úgy döntött, hogy elmegy inkább az amerikai IndyCar sorozatba. Hill ezzel élete lehetőségéhez jutott, ugyanis Frank Williams neki ajánlotta fel a megüresedett helyet Prost mellett.

Természetesen Damonnak nem volt könnyű dolga, hiszen egy háromszoros világbajnok oldalán kellett elkezdenie Forma-1-es pályafutását, ennek ellenére remekül helytállt. Szerette volna a szezon elején lerázni magáról a közvélemény nyomását és azonnal leszögezte, hogy első teljes Forma-1-es évében még ne várjanak tőle sokat. A brit média azonban Mansell távozása után új hőst keresett, így Damonnak - akár tetszett, akár nem - el kellett viselnie a kitűntető figyelmet.

A szezon első versenyén Kyalamiban Prost kvalifikálta magát az élen, míg Damon a negyedik helyről indulhatott. Prost azonban a rajtnál visszaesett, így Ayrton Senna (McLaren-Ford) és Hill lépett előre az első két helyre. Damon azonban később megpördült és hátraesett, majd egy Alessandro Zanardival (Lotus-Ford) való ütközés vetett véget a versenyének. A verseny végére egyébként Prost visszaküzdötte magát az élre és le is aratta a győzelmet Senna előtt.

Brazíliában ismét Prost indulhatott az élről, ám kicsúszott az esős körülmények között. Damon így a második helyen végzett - és megszerezte első világbajnoki pontjait - Senna mögött. A doningtoni Európa Nagydíj Senna talán lenagyobb versenyét hozta, ám Damon sem panaszkodhatott: második lett a változékony időjárási körülmények között, megverve csapattársát, Prostot, aki a harmadik helyen végzett. Imolában Damon vezetett, amikor fékproblémák miatt feladni kényszerült a versenyt, amelyet végül Prost nyert meg. Hill ezen a hétvégén kisebb nyilatkozatháborúba keveredett Sennával, aki kritizálta a vezetési stílusát. Damon azzal vágott vissza, hogy ő csak azt csinálja, amit a braziltól lesett el...

A Spanyol Nagydíjon Hill kevéssel maradt el a pole pozíciótól, ám a tapasztaltabb Prost végül letaszította az első rajtkockából. A versenyen sokáig szorosan Alain mögött autózott, ám 25 körrel a verseny vége előtt motorhibával kiállni kényszerült. Monacóban Prost indult az élről, ám kiugrott a rajtnál, ezért büntetést kapott és hátraesett. Ekkor a fiatal Michael Schumacher (Benetton-Ford) vette át a vezetést, ám később kiesett hidraulikai problémák miatt. Így került az élre Senna, aki végig meg is tartotta az első helyet, míg Damon a második helyen ért célba.

Kanadában ismét Prosté volt a pole, mellőle Damon indulhatott. Hill jobban rajtolt a franciánál és az élre állt, ám a háromszoros világbajnok még ugyanabban a körben visszaelőzte, utána pedig gond nélkül megtartotta végig első helyét. Hill lehetett volna második, ám csapata elrontotta a kerékcseréjét (véletlenül Prost gumijait tették fel autójára, amit aztán újra le kellett venni), így csak a harmadik helyen ért célba Schumacher mögött.

Magny-Cours-ban aztán eljött az a nagy pillanat, melynek során Hill először verte meg Prostot időmérő edzésen és ezzel meg is szerezte a pole-t. Az első futamgyőzelem is meglehetett volna, ám a Renault azt akarta, hogy hazai pályán Prost nyerjen, így Damon kénytelen volt megadnia magát a csapat utasításának...
Ezzel együtt nem lehetett nem észrevenni, hogy Damon egyre közelebb kerül Prosthoz - sőt, egyre többször elé is. Maga Alain is elismerte, hogy egyre jobban oda kell figyelnie csapattársára.

Így volt ez Silverstone-ban - Damon hazai futamán is. Ekkorra Hill már átvette az IndyCar-ba távozó Nigel Mansell szerepét a britek szemében, mint a nemzet aktuális hőse. Addigi teljesítménye - különösen a Magny-Cours-i - alapján méltán remélhették, hogy Damon esetleg pont hazai pályán fogja learatni pályafutása első futamgyőzelmét. S valóban majdnem sikerült is: a pole még Prosté volt, ám a versenyen Damon vezetett - egészen addig, amíg 18 körrel a futam vége előtt fel nem robbant a motorja. A győzelem így ismét Prosté lett.

A Német Nagydíj még kegyetlenebbül elbánt Hillel. Az első rajtkocka - "szokás szerint" - Prosté volt, ám Damon lerajtolta csapattársát és végig vezetett. Azaz csak majdnem végig: ezúttal két kör hiányzott volna még az első futamgyőzelemhez, azonban egy gumidefekt vetett véget Hill versenyének. A futamgyőztes neve újfent Prost.

Magyarországon aztán végre megtört a jég. Ezúttal Prostnak volt balszerencséje. A franciának lefulladt a motorja a rajtrácson, így a mezőny végéről kellett indulnia az időmérő edzésen kiharcolt pole helyett. A második rajtkockából induló Hill így gyakorlatilag az első helyről indulhatott és hibátlan rajt-cél győzelemmel learatta pályafutása első Forma-1-es futamgyőzelmét Riccardo Patrese (Benetton-Ford) és Gerhard Berger (Ferrari) előtt.

És ha már lendületbe jött, hát Spa-Francorchamps-ban is folytatta: újabb futamgyőzelem - ezúttal Schumacher és Prost előtt. Ez ráadásul azt is jelentette, hogy a Williams már konstruktőri világbajnokként hagyhatta el Belgiumot.

Olaszországban Damon folytatta remek sorozatát: újabb győzelem: igaz, most az is kellett hozzá, hogy Prost motorhibával kiessen az élről. Estorilban Damon indult az élről és az elmúlt versenyek sikersorozatának tükrében szurkolói már abban reménykedtek, hogy talán még a világbajnoki címet is elhappolhatja Prost elől. Az lett volna csak a szenzáció! Ám ezen a portugáliai versenyen szertefoszlottak ezek az álmok: Hillnek lefulladt a motorja a rajtrácson, így a mezőny végéről kellett indulnia. Még így is fel tudta magát küzdeni a harmadik helyre, ám Prost második helye - Michael Schumacher mögött - azt jelentette, hogy a francia immár négyszeres világbajnok volt.

Az utolsó két verseny két Senna-diadalt hozott. Damon Suzukában negyedik lett, Adelaide-ben pedig harmadik és ez azt jelentette, hogy az utolsó pillanatban csapattársán kívül Senna is megelőzte a világbajnoki pontversenyben. A 69 pont és a VB-3. hely azonban így is remeknek volt mondható első teljes Forma-1-es szezonjában - különösen ha figyelembe vesszük, hogy jó néhányszor képes volt legendás csapattársa fölé kerekedni.

A tragikus év - 1994

1994-re egy másik legenda került mellé: Ayrton Senna. Prostnak tulajdonképpen még 1994-re is volt szerződése a Williamsszel, ám Frank Williams mindenképpen szerződtetni akarta Sennát, akivel a franciának korántsem volt jó a viszonya, így ő inkább a visszavonulást választotta. Ez lehetővé tette Damon számára, hogy tovább versenyezzen - ezúttal tehát már Senna oldalán, aki nem titkoltan azért ment a Williamshez, mert remélte, hogy a legjobb autóval ismét világbajnok tud lenni. Tulajdonképpen a Senna-Williams kombinációt már a szezon elején sokan elkönyvelték "verhetetlen" párosnak és 1994 világbajnokának...

Az új szezonban betiltották azokat az elektronikus segédeszközöket - pl. aktív felfüggesztés, kipörgésgátló -, amelyekről úgy tartották, hogy csökkentik a pilóták szerepét. A Williams-Renault igen fejlett elektronikai rendszerrel, és pilóta-segédeszközökkel rendelkezett a korábbi években, így ez a változás őket is komolyan érintette.

Az év Brazíliában kezdődött, ahol Senna szerezte meg az első rajtkockát, míg Damon a harmadik helyről indulhatott. A verseny Ayrton és mellőle rajtoló Schumacher között zajlott. Mindketten két boxkiállásos taktikát választottak, míg Damon csak egyszer állt ki és ezzel láthatólag melléfogott, hiszen csak a harmadik helyért tudott küzdeni Jean Alesivel (Ferrari), akit végül megvert a boxban. Elől Schumacher vezetett Senna előtt, amikor a brazil nagy igyekezetében, hogy utolérje a németet, kipördült. Ezzel Damon lett a második.

A második versenyen Aidában ismét Senna indult az élről, ám vasárnap ismét nulla ponttal távozott - ezúttal önhibáján kívül, hiszen az első kanyarban kilökte Mika Häkkinen (McLaren-Peugeot). Az első kör után Schumacher, Häkkinen, Hill volt az első három sorrendje. Damon megpróbálta megelőzni Mikát, ám megpördült és visszaesett. Később még ennél is rosszabb következett: féltávnál mechanikai hibával feladni kényszerült a futamot. Schumacher újra nyert.

Az 1994-es San Marinói Nagydíjra senki nem a végeredmény miatt emlékszik. Az a hétvége a Forma-1 történetének egyik legsötétebb hétvégéje volt és a Williams csapat központi szerepet játszott az eseményekben. Kezdődött pénteken Rubens Barrichello (Jordan-Hart) súlyos balesetével, melynek következtében kórházba kellett szállítani a brazilt. De ő még szerencsésen megúszta ahhoz képest, ami ezek után következett...

Szombaton az időmérő edzés tragédiába torkollott: az újonc Roland Ratzenberger (Simtek) nagy sebességgel kivágódott a pályáról és a falnak csapódott. Az ütközés következtében azonnal szörnyethalt. Az edzést hivatalosan folytatták ugyan, de több csapat - köztük a Williams és a Benetton - úgy döntött, hogy nem mennek ki a hátralévő részében. Másnap azonban a versenynek le kellett zajlania...

Senna indulhatott a pole-ból, mellőle Schumacher. Hill a félbehagyott edzés miatt csak a hetedik helyről indulhatott. Már a rajt is baljóslatú volt: Pedro Lamy a második számú Benettonban ülő J.J. Lehtóba ütközött, aki leragadt a rajtrácson. A szétrepülő roncsok néhány néző könnyebb sérülését okozták. Beküldték a Safety Car-t. Miután az újra kiment Senna nekirugaszkodott az élen, Schumacher követte. Ők ketten mindenkit leráztak, ám a 7. körben Senna váratlanul kivágódott a pályáról a Tamburello-kanyarban 250 km/h-s sebességnél. A legrosszabbat lehetett sejteni, amikor nem mozdult a feje...

Az orvosok mindent megtettek, de nem tudták megmenteni a háromszoros világbajnok életét, akinek halálát nem is maga az ütközés ereje, hanem egy fatális véletlen okozta: autója eltörött felfüggesztése megtalálta bukósisakján azt az egyetlen pontot, ahol be tudott hatolni....

A verseny ezek után természetesen századrangú kérdéssé vált, ám ahogy a közhely mondja "a show-nak folytatódnia kellett". A pilóták - és a világ is - csak a futam után értesültek róla, hogy Senna a kórházba szállítás után meghalt. Schumacher újra nyert Nicola Larini (Ferrari) és Häkkinen előtt. Damon - miután egy boxkiállássál többet kellett beiktatnia a tervezettnél, mert megsérült autója orra és ki kellett azt cserélni - a hatodik helyen végzett.

Hill - a Williams csapat részeként - természetesen közvetlen közelről élte meg az ezt követő napokat, heteket, hónapokat. Az olasz hatóságok nyomozást rendeltek el az ügyben és a vádlottak padjára ültették a csapat vezetőit, Frank Williamset, Patrick Head-et és az autó tervezőjét, Adrian Newey-t. Évekkel később azonban felmentéssel zárult le az ügy, mert biztosan sosem sikerült kideríteni, hogy valójában mi okozta a balesetet és egyáltalán felelőssé tehető-e a történtekért a csapat vezetése.

A következő futamon, Monacóban Senna iránti kegyeletből a Williams csak egy autót indított - a Damonét - és a mezőny üresen hagyta az első rajtkockát. Lelkileg nyilván az egész Forma-1-es mezőnyt sokkolták az Imolában történtek, ám talán Damonnak volt a legnehezebb feldolgozni mindezt, hiszen ő az érintett istálló másik pilótája volt. Ezen felül még egy óriási teher szakadt a nyakába: immár ő volt a Williams a világbajnoki reményeinek hordozója.

Monacóban azonban nem volt módjában megfelelni ezeknek az elvárásoknak, hiszen ütközött a rajtnál Häkkinennel és kiesett. Ezen a hétvégén tovább üldözte a balsors a Forma-1-et: ezúttal a Sauber-Mercedes versenyzője, Karl Wendlinger szenvedett olyan súlyos balesetet, hogy egy hónapig kómában feküdt. Később ugyan teljesen felépült, ám autóversenyzőként sosem lett többé a régi.

A következő versenyen, a Spanyol Nagydíjon aztán ráragyogott Damonra a szerencse. Schumacher indult az élről, ám a németnek váltógondjai támadtak és ötödikben kellett végighajtania a versenyt - ez Damonnak megnyitotta az utat első győzelme felé az 1994-es szezonban, miközben vetélytársa második lett. Hill új csapattársa ekkor már a Williams addigi tesztpilótája, a skót David Coulthard volt, ám egyre többet pletykáltak Nigel Mansell esetleges visszatéréséről is.

Kanadában Schumacher visszavágott. A negyedik rajtkockából induló Hillt a rajtnál megelőzte az ötödik helyről induló Coulthard és sokáig blokkolta, ezért a csapat utasította a fiatal skótot, hogy engedje maga elé Damont, aki így végül fel is jött a második helyre. Schumachert azonban nem volt esélye megverni.

Magny-Cours-ban a pletykák beigazolódtak: visszatért Nigel Mansell a Williamshez, hogy ezzel is segítse Hillt a Schumacher elleni harcban. Damon ennek ellenére megszerezte első pole pozícióját a szezonban, míg Mansellnek meg kellett elégednie a második hellyel. A hazai pályán szereplő Renault természetesen rendkívül elégedett volt az időmérő edzés eredményével. A versenyen látottakkal azonban már kevésbé lehetett elégedett: a harmadik helyről induló Schumacher mindkét Williams-Renault-t megverte a rajtnál és aztán a kerékcseréknél is megőrizte előnyét. Hillnek ismét csak a második hely jutott, ám arra mindenképpen büszke lehetett, hogy egész hétvégén jobb volt világbajnok honfitársánál, Mansellnél. Annál inkább igazságtalannak tűntek azok a pletykák melyek szerint Mansell 1995-ben "főállásban" fogja elfoglalni az egyik Williamset - és lehet, hogy éppen Damon helyét. Ezek a híresztelések ugyan megmaradtak a szóbeszéd szintjén és sosem váltak valóra, ám el lehet képzelni, hogy nem tettek jót Hill lelkiállapotának akkor, amikor szeretett volna inkább a világbajnokságra koncentrálni.

A Brit Nagydíj aztán fordulatot jelentett az 1994-es világbajnokságban. Schumacher addig - Barcelona kivételével - minden versenyt megnyert, s a korábbiak tükrében most sem kellett túlságosan aggódnia amiatt mert csak a második rajtkockából rajtolhatott Hill mögül. A verseny azonban már a felvezető körben eldőlt: a német időlegesen megelőzte Damont, amit a szabályok tiltanak és ezért előbb egy "stop-and-go" büntetést, majd miután arra csak késve ment be, kizárást kapott. Hill megnyerte a versenyt, ám ezzel még nem volt vége az ügynek. Az FIA néhány nappal később párizsi székhelyén úgy döntött, hogy Schumachert további két versenytől is eltiltják. Mivel a Benetton fellebbezett, ezért a büntetést (ami alól nem mentették fel őket a fellebbezés elbírálása után sem) nem a soron következő két versenyen, hanem Monzában és Estorilban kellett letöltenie.

A Német Nagydíjon sem Hill, sem Schumacher nem szerzett pontot: utóbbi műszaki hibával kiesett, Damon pedig összeütközött Ukyo Katayamával (Tyrrell-Yamaha), így csak a nyolcadik helyen futott be. Mindez egy szokatlanul festő Gerhard Berger (Ferrari), Olivier Panis, Eric Bernard (mindkettő Ligier-Renault) befutót jelentett az első három helyen.

A szűk Hungaroringen - mint oly sokszor - a boxtaktika döntött. Míg Schumacher megkockáztatta a három kiállást, addig a pole-ból induló Hill maradt a konzervatívabb kettőnél. Végül a Benetton stratégiája bizonyult nyerőnek, így Damonnak újra a második hely jutott. Schumacher előnye már 31 pont volt.

A Belga Nagydíjon a brazil Barrichello indulhatott az élről, miután az időjárás ruletté változtatta az időmérő edzést. A verseny azonban Schumacher győzelmét hozta, Damon pedig megint második lett. Legalábbis a pályán történtek alapján. A zöld asztalnál azonban Hill javára változott az eredmény a futam után. Schumacherre rájárt a rúd, hiszen megint diszkvalifikálták. Ezúttal azért, mert az autója aljához erősített farostlemez néhány milliméterrel vékonyabb volt a kelleténél. Az FIA nem fogadta el a magyarázatot mely szerint az akkor csiszolódott le, amikor Schumacher egy alkalommal megpördült a rázókövön. Hill hátránya így 21 pontra csökkent. És még csak most jött az a két verseny, amelyeken Schumacher nem vehetett részt...

Hill előtt tehát nagy lehetőség állt - ez persze egyúttal nagy nyomást is jelentett. Monzában a Ferrarikkal kellett megküzdenie a diadalért, miután a szintén előtte autózó Coulthardot néhány kör után utasította a csapat, hogy engedje őt el. Jean Alesi vezetett, amikor váltóproblémákkal kiállni kényszerült, Bergert pedig a boxban verte meg Damon. Ez a győzelmet jelentette számára és azt, hogy újabb 10 pontot faragott le Schumacherhez képest. A Benetton Schumacher nélkül (Jos Verstappennel és a Schumacher helyére beugró Johnny Herberttel a volánnál) labdába sem rúgott egész hétvégén és még csak pontot sem szereztek.

Portugáliában az időmérő edzésen Eddie Irvine (Jordan-Hart) elvesztette uralmát autója felett és nekiütközött Damonnak. A baleset látványos volt, ám szerencsére mindketten megúszták sérülés nélkül. A versenyen Hillnek megint el kellett viselnie egy darabig, hogy Coulthard előtte autózik, ám a skót ezúttal sem tanusítotott nagy ellenállást, amikor elment mellette. A Williams-Renault kettős győzelme - és Hill első helye - azt jelentette, hogy amikorra Schumacher a következő versenyen visszatérhetett már csak egyetlen pont előnye maradt a világbajnokságban...

Az utolsó három futamra újra - az IndyCar-os szezonját időközben befejező - Mansell foglalta el Coulthard helyét. A jerezi Európa Nagydíjon Schumacher pole-lal tért vissza, ám a rajtot Hill nyerte meg. Michael aztán később a boxban visszavette a vezető helyet és learatta a győzelmet - Damon a második helyen végzett és ezzel két futammal a világbajnokság vége előtt 5 pontos hátrányba került.

A suzukai Japán Nagydíj meglehetősen kaotikusan alakult. Az első rajtkocka Schumacheré volt. A verseny olyan hatalmas esőben kezdődött, hogy a versenyzők nem egymással küzdöttek, hanem azért, hogy egyáltalán a pályán tudják tartani gépüket. Be is küldték a Safety Car-t, majd piros zászlóval leállították a versenyt. Miután az eső kissé mérséklődött jöhetett az új rajt, amely a biztonsági autó által felvezetett repülőrajt volt. Ezúttal a Williams boxkiállása sikerült a legjobban, így Hill a boxban megelőzte Schumachert. A győzelemhez azonban ez nem volt elég, hiszen Schumacher a futam leállítása előtt 6,8 mp-el vezetett és ez is beleszámított a végeredménybe: Damonnak tehát több, mint 6,8 mp-et kellett ráverni ahhoz vetélytársára, hogy győzzön. Damon rendkívül motiváltan versenyzett és sokak szerint pályafutása egyik legnagyszerűbb teljesítményét nyújtva végül megszrezte a futamgyőzelmet!

A döntés tehát Adelaide-re maradt. A pole-ból ezúttal Mansell indulhatott, ám mint Schumacher, mind Hill megelőzték és a verseny az ő párbajukká vált. A két világbajnoki esélyes helyezése a kerékcsere után sem változott: elől Schumacher, mögötte Hill. A döntésre a 36. körben került sor. Ekkor Schumacher hibát követett el és egy pillanatra kicsúszott a pályáról, azonban még vissza tudott jönni Hill elé. Damon vérszemet kapott a lehetőségtől és keményen támadni kezdte a megingó Schumachert. A következő kanyarban Hill belülről próbált elmenni a német mellett, ám két autónak nem volt hely a kanyarban, így ütközés lett a vége. Hill szurkolói egy pillanatra világbajnoknak érezhették az angolt, hiszen Schumacher autója azonnal a gumifalban landolt, míg Damon tovább tudott menni. Csakhogy a külső szemlélők ekkor még nem tudták azt, amit már a Williamsnél sejtettek: Hill autója is végzetes sérülést kapott az ütközéstől. Damon ugyan kiállt a boxba, ám szerelői nem tudtak mit kezdeni autója törött felfüggesztésével. Ha csak egy ponttal is, de elvesztette a világbajnokságot...

A mozgalmas és drámai esztendő után azonban egyáltalán nem kellett szégyenkeznie 91 pontjával és hat futamgyőzelmével. És miután a Williams meghosszabbította szerződését 1995-re is, nyugodtan készülhetett a visszavágóra.

A Williams vezéregyéniségeként Schumacher ellen

1995-ben is David Coulthard maradt Hill csapattársa - immár minden futamon. A nagy ellenfél továbbra is a Benetton és Schumacher volt - az előző évhez képest azzal a különbséggel, hogy most ők is Renault motort kaptak.

Az első versenyen, a Brazil Nagydíjon Damon pole pozícióval nyitott. A rajtnál Schumacher megelőzte ugyan, de az első kerékcserék után ismét Hill állhatott az élre. A futamgyőzelem mégsem az övé lett, mert autója felfüggesztése felmondta a szolgálatot és ki kellett állnia. A verseny után diszkvalifikálták az első két helyezettet - Schumachert és Coulthardot -, mert szabálytalan üzemanyagot találtak a tankjukban. Mind a Benettonnak, mind a Williamsnek az Elf volt az üzemanyagszállítója, akik el is ismerték, hogy a hibát ők követték el. Végül az FIA úgy döntött, hogy - mivel ők vétlenek voltak - a pilóták megtarthatják helyezéseiket és pontjaikat az egyéni világbajnokságban, míg a konstruktőrök között a Williams és a Benetton elveszti az Interlagosban szerzett pontokat.

Argentínában Coulthardé volt a pole, ám ő a verseny elején műszaki hibával kiesett. Hill viszont remek versenyt futott: megelőzte Schumachert és végül kényelmes előnnyel nyert. Imolában Schumacher indult az élről, Hillnek a negyedik rajtkocka jutott. Most azonban szerencséje volt. Schumacher kipördült az élről, Berger pedig - aki ezután vezetett - egy elrontott boxkiállással nyitott utat Damonnak második futamgyőzelme felé a szezonban. Ezzel Hill átvette a vezetést a VB-pontversenyben is.

A Spanyol Nagydíjon Schumacher dominált, ám Damoné lehetett volna a második hely, ha az utolsó körben nem támad probléma autója hidraulikus rendszerével - így csak negyedikként ért célba. Monacóban Hill megszerezte az első rajtkockát és egy darabig úgy tűnt meg lesz a futamgyőzelem is - pontosan addig, amíg ki nem derült, hogy Schumacher csak egy boxkiállást tervezett be Hill két kiállásával szemben. Mivel a német nehezebb autójával is tartani tudta Damon tempóját az ő taktikája fizetődött ki, s Hillnek be kellett érnie a második hellyel.

A Kanadai Nagydíj nem Hill versenye volt - de nem is Schumacheré. Damon hidraulikai problémával kiesett, Schumacher pedig váltógondok miatt csak az ötödik helyen végzett. Mindez lehetővé tette Jean Alesi (Ferrari) számára, hogy 30. születésnapján learassa pályafutása első futamgyőzelmét.

A Francia Nagydíjon Hill indult az élről, ám a boxban Schumacher megelőzte, így Damon ismét csak második lett. Silverstone következett, ahol Damon természetesen igyekezett mindent beleadni, hogy kedvébe járjon az ő győzelmét váró hazai közönségnek. Az első rajtkockát meg is szerezte, majd a versenyen is vezetett, amíg Schumacher elé nem került egy jobb boxtaktikával. Hill kétségbeesetten küzdött a hazi futamgyőzelemért - talán túlzottan is kétségbeesetten: a 46. körben a Priory kanyarban megpróbált bebújni Schumacher mellé belülről, hogy előzzön, ám ez elhibázott manőver volt, hiszen ott nem volt hely még egy autó számára. A következmény az volt, hogy mindketten a kavicságyban végezték, így Damon helyett - nagy meglepetésre - egy másik angol, Schumacher csapattársa, Johnny Herbert arathatott a hazai közönség előtt - neki ez volt pályafutása első futamgyőzelme.

A Német Nagydíjon Hill a pole-ból indult ismét, ám a második körben kipördült a pályáról. A győzelem Schumacheré volt. Damon esélyei a világbajnoki címre egyre halványabbak voltak. Magyarországon azonban visszahozta őket egy tökéletes hétvégével! Pole Pozíció szombaton, majd sima rajt-cél győzelem. Az pedig csak a ráadás volt, hogy röviddel a verseny vége előtt a második helyen autózó Schumacher műszaki hibával kiállni kényszerült.

A változékony időjárási körülmények miatt Hill csak a nyolcadik rajtkockából indulhatott a Belga Nagydíjon, Spa-Francorchamps-ban. Schumacher - aki látványos, ám sérülés nélkül járó balesetet szenvedett az időmérőn - még ennél is hátrébbról kezdett: a 16. rajtkockából. A futam mégis ismét kettejük párbaját hozta a győzelemért. Az időjárás változékonysága miatt többször is váltották egymást az élen, miközben rendkívül látványos, agresszív csatát vívtak, ám ebből a végén Schumacher került ki győztesen. Hill - egy 10 mp-es "stop-and-go" büntetést is begyűjtve boxutcai gyorshajtásért - újra második.

Az Olasz Nagydíj újabb keserű fejezetet jelentett Damon és Michael amúgy sem felhőtlen viszonyában. A 24. körben Schumacher és Hill Taki Inoue (Foowork-Hart) lekörözéséhez készült. Schumacher túl is esett a manőveren, amikor Hill is megpróbálkozott vele azon nyomban, de a japán őt nem engedte - valószínűleg nem látta. Damon is későn kapott észbe és már nem tudott időben reagálni: beleszaladt Schumacher Benettonjának a hátuljába. Akárcsak Silverstone-ban újra kettős kiesés lett a vége és ebből megint Herbert profitált, aki learatta pályafutása második futamgyőzelmét.

A portugáliai futam Coulthard nagy napját - és első futamgyőzelmét - hozta. A skót egész hétvégén dominált - pole, leggyorsabb kör, futamgyőzelem -, Hill és Schumacher csak a második helyért küzdhetett. Az új rajt után (amit Katayama balesete miatt rendeltek el) Schumacher megelőzte Damont. Később Hill ugyan a német elé kerül a boxtaktikának köszönhetően, ám Michael újra megelőzte őt a pályán röviddel a futam vége előtt.

A nürburgringi Európa Nagydíjon ismét Coulthard indulhatott legelőlről. Damon a második, Schumacher a harmadik pozícióból startolt. A rajtot Coulthard és Schumacher is jobban kapta el Damonnál, így a skót megtartotta vezető helyét, a német pedig feljött a második helyre. Damont Eddie Irvine (Jordan-Peugeot) is megelőzte, ám őt az angol még az első körben visszaelőzte és a két éllovas után eredt. Hill gyorsaságával nem volt gond: hamar utolérte az éllovasokat, majd elkezdte keményen támadni Schumachert. Egy alkalommal meg is előzte, ám a német még ugyanabban a körben visszaelőzte őt. Hill a kerékcserék során sem tudott előretörni, sőt a második boxikállása különösen hosszúra nyúlt, mert egy Alesivel való ütközése miatt autója orr-részét is ki kellett cserélni. Végül az 58. körben egy kicsúszás vetetett véget Hill versenyének. A csata a futamgyőzelemért az élen ekkor már különben is a remek boxtakitkát alkalmazó Alesi és Michael Schumacher zajlott, amelyet végül a német nyert. Hill kiesésével és Schumacher futamgyőzelmével a világbajnoki cím sorsa gyakorlatilag eldőlt.

A matematikai döntés azonban Aidára maradt. Itt Coulthard volt az, aki valamelyest meg tudta szorongatni Schumachert, de legyőzni ő sem tudta, így a német futamgyőzelemmel ünnepelhette második világbajnoki címét - három versennyel a szezon vége előtt. Damon a harmdik helyen végzett a futamon, de rendkívül sportszerűen gratulált vetélytársa teljesítményéhez.

A hátralévő két futamra már csak az maradt a kérdés, hogy a Williams meg tudja-e védeni konstruktőri világbajnoki címét, vagy 1995-ben az is a Benettoné lesz. A válasz a Japán Nagydíjon.érkezett, ahol Schumacher ismét nyert, a két Williams azonban kiesett - Damon megpördült a Spoon kanyarban.

Az utolsó, az ausztráliai Adelaide-ben rendezett versenynek így már nem volt tétje, ám Damon nagyon eltökélt volt, hogy futamgyőzelemmel fejezi be az évet. Ez végül is könnyedén sikerült, miután Schumacher és Alesi összeütközött, Coulthard pedig a boxutca falába szaladt bele, amikor éppen kerékcserére igyekezett. A verseny krónikájához tartozik, hogy az időmérő edzésen Mika Häkkinen rendívül súlyos balesetet szenvedett, ám a verseny napján már tudni lehetett, hogy túléli és felépül - így a mezőny fellélegezhetett és a dobogón is volt pezsgőzés.

Hill 1995-ös éve 69 világbajnoki pontot, négy futamgyőzelmet és hét pole pozíciót hozott - és persze a világbajnoki második helyet. Ennél azonban többet akart: a világbajnoki címet, amelyre 1996-ban nagyobb esélye nyílt, mint addig bármikor azzal, hogy Schumacher a Benettonnál akkoriban gyengébb Ferrarihoz szerződött, ő maga viszont maradt a Williams-Renault-nál.

A világ tetjén - 1996

1996-ra Damon új csapattársat kapott az IndyCar aktuális bajnoka, a kanadai Jacques Villeneuve személyében. A Williams igen különleges csapattá vált azzal, hogy mindkét pilótájuk egykori Forma-1-es legenda fia volt (Jacques Villeneuve Gilles Villeneuve-é).

Az Ausztrál Nagydíj ezúttal az év első futama volt és immár nem Adelaide-ben, hanem Melbourne-ben rendezték. A pole pozíció némi meglepetésre az újonc Jacques Villeneuve-é lett - Hill mentségére legyen mondva, hogy Villeneuve az előző ősztől kezdve gyakorlatilag annyit tesztelt, amennyit akart, így túl tapasztalatlannak azért nem volt nevezhető a Williams autójával kapcsolatban. A kanadai sokáig vezetett is a versenyben, ám Hill szorosan rátapadt egész idő alatt. Az hogy a két Williams esélyt sem adott a többieknek és dominált előre vetetette a szezon jellemző képét. Egyértelműnek tűnt, hogy Hillnek ezúttal csapaton belül kell keresnie a legnagyobb ellenfelet - Villeneuve személyében. Természetesen nagy szenzáció lett volna, ha a kanadai rögtön első Forma-1-es versenyét megnyeri, ám egyelőre még nem tudta elviselni a Hilltől rá nehezedő nyomást, hibát követett el és kiszaladt a pályáról. Ugyan vissza tudott jönni Damon elé, ám autója megsérült, így az angol öt körrel a futam vége előtt megelőzte és megnyerte a versenyt.

Brazíliában tökéletes hétvége következett Hill számára. Megszerezte a pole-t, majd a félig esős-félig száraz időben futott versenyen egyértelműen dominált, learatta a győzelmet és még a leggyorsabb kört is megfutotta. Csapattársa kipördült a vizes pályán, de amúgy sem veszélyeztette Damont egész hétvégén. Argentínában sem. Damon újból az első rajtkockából indult és kényelmes előnyre tett szert a sokáig második helyen autózó Michael Schumacherrel (Ferrari) szemben. Miután Schumacher és Gerhard Berger (Benetton-Renault) műszaki hibával kiesett, Villeneuve feljött a második helyre, így a Williams-Renault kettős győzelmet ünnepelhetett. Damon szempontjából azonban a legfontosabb az volt, hogy a szezon első három futamán a maximális 30 pontot gyűjtötte be.

A nürburgringi verseny időmérő edzésén úgy tűnt folytatódik a remek sorozat, amikor Hill megint megszerezte a pole-t Villeneuve előtt. A rajtot azonban rosszul kapta el a brit és visszaesett az ötödik helyre. Megelőzte Schumachert, ám a Jordan-Peugeot-val versenyző Barrichellón fennakadt, mert a brazil autója az egyenesekben el tudott húzni az övétől. Valószínűleg az is szerepet játszott, hogy Hill autója hirtelen elkezdett furcsán viselkedni. Első boxkiállásánál a szerelők tüzetesebben meg is vizsgálták gépét, de nem találtak semmit - így a hosszabb állási idő csupán további hátrányba sodorta. A versenyt végül Villeneuve nyerte, Damonnak pedig meg kellett elégednie a negyedik hellyel a sok probléma után.

Imolában Schumacher megszerezte első pole pozícióját a Ferrarival, ám a Williams remek taktikát dolgozott ki a versenyre. Hill - aki a második helyről indult - csak féltáv után ejtette meg első kerékcseréjét, majd következett egy gyors középső etap és még egy kerékcsere. Ez a stratégia meghozta Hill negyedik futamgyőzelmét is.

Schumacher Monacóban is megverte Damont az időmérőn és megszerezte a pole-t, ám a verseny rajtját Damon kapta el a legjobban és az első kanyarban már ő vezetett. Meg is kezdte az elszakadást, ám versenyének egy motorhiba vetett véget. A többi élversenyző sem járt jobban, így a futamot óriási meglepetésre Olivier Panis (Ligier-Mugen-Honda) nyerte David Coulthard (McLaren-Mercedes) és Johnny Herbert (Sauber-Ford) előtt.

A Spanyol Nagydíj időmérő edzése a papírformának megfelelően a Williamsé volt - Hill, Villeneuve sorrendben. A versenyen azonban úgy zuhogott az eső, mintha dézsából öntenék és ez nem kedvezett Damonnak, aki előbb csak visszaesett, majd kipördült. A futamot Schumacher nyerte Jean Alesi (Benetton-Renault) és Villeneuve előtt.

Kanadában domináltak a Williamsek. Hillé volt a pole, Villeneuve-é a második rajtkocka. A versenyen is messze maguk mögött hagytak mindenkit. Különböző boxtaktikát választottak, de a sorrend nem változott, így Damon megnyerte a versenyt a hazai pályán futó Villeneuve-vel szemben és tovább növelte előnyét a világbajnokságban.
A Francia Nagydíjon Magny-Cours-ban Hill a második helyről indult Schumacher mögül. A német pole-ja azonban hiábavalónak bizonyult, amikor Ferrarija motorja felrobbant a felvezető körben. A versenyt így könnyedén nyerte Damon Villeneuve és Jean Alesi előtt.

Hill tehát ideális pozícióban érkezett meg hazai versenyére, ahol a közönség méltán reménykedhetett egy újabb győzelemben. Silverstone azonban nem hozott szerencsét Damonnak: az első helyről indulva a rajtnál visszaesett az ötödik helyre, majd beragadt Mika Häkkinen (McLaren-Mercedes) mögé, végül pedig a 27. körben kipördült. Villeneuve sima győzelmet aratott és továbbra is reménykedhetett a szenzációban: hogy debütáló évében esetleg elcsípi a világbajnoki címet. 15 pont volt ekkor a hátránya Damonnal szemben.

A Német Nagydíj szenzációs időmérő edzést hozott, melynek végén Damon olyan körrel lett az első, amit maga is élete legjobb időmérő körének nevezett. A verseny rajtjánál azonban visszaesett, ám szerencséje volt: a futamgyőzelem felé tartó Berger motorja három körrel a verseny vége előtt felrobbant, így Hillé lett a 10 pont - Alesi és Villeneuve előtt.

A Hungaroringen Schumacher szerezte meg az első rajtkockát Damon előtt. A brit megint rosszul rajtolt és visszaesett Alesi mögé. Az első kerékcserénél Hill megelőzte a franciát, majd a másodiknál Schumachert is, ám arra már nem volt elég ideje, hogy utolérje csapattársát, Villeneuve-öt, aki így megszerezte a futamgyőzelmet és csökkentette hátrányát Damonhoz képest. Kettejük között tehát még semmi nem dől el, ám a konstruktőrök világbajnoki címe ezzel az eredménnyel már a Williamsé volt és az is lehetetlenné vált matematikailag, hogy az egyéni világbajnokságban ne Williams-pilóta diadalmaskodjon.

Spa-Francorchamps-ban a Ferrari remek boxtaktikája döntött Schumacher javára, miközben a pole-ból induló Villeneuve második lett, Hill - aki a második rajtkcokából vágott neki a versenynek - pedig csak az ötödik.

Ez az időszak nemcsak a pályán volt nehéz Damon számára (Villeneuve erősödése miatt), hanem azon kívül is, ugyanis a Williams hivatalosan is bejelentette, hogy 1997-re nem kívánják meghosszabbítani szerződését - függetlenül a világbajnokság végeredményétől. Az ok a kiszivárgott információk szerint a pénz volt. Damon - természetesen - anyagilag is megpróbált hasznot húzni világbajnoki esélyesként megerősödött helyzetéből és drasztikus fizetésemelést követelt. Az ilyen alkudozások a Forma-1-ben nem csupán magáról a pénzről szólnak, hanem arról is, hogy a magasabb fizetés nagyobb megbecsülést jelent és emiatt fontos presztízs szempontból. Hill azonban elvesztette a pókerjátszmát: Frank Williams nem volt hajlandó megadni neki a kért fizetést, ehelyett leszerződtette régi kedvencét, Heinz-Harald Frentzent Villeneuve mellé a következő évre. Damon nagyon rosszul jött ki az ügyből, mivel a "97-es szezonra már nem maradt valamire való cockpit, amibe beleülhetett volna. Ráadásul a kisebb csapatok közül a legtöbb nem volt abban a helyzetben anyagilag, hogy megengedhessen magának egy csúcspilótát. Végül a sereghajtók közé tartozó Arrows-Yamaha maradt - Tom Walkinshaw csapata legalább anyagilag képes volt Damon elvárásainak eleget tenni.

Az Olasz Nagydíj hétvégéje rosszul sikerült a Williams számára. A pole-t még megszerezte Hill, ám a verseny hatodik körében nekiment annak a gumikból épített akadálynak, amelyet azért emeltek a sikánnál, hogy a versenyzők ne vágják le azt, és kiesett. Damonon kívül mások is áldozatául estek ennek az akadálynak - többek között Villeneuve is. Schumacher is nekiment, de ő megúszta és megnyerte a versenyt.

Portugáliában újra Hillé volt a pole, ám a versenyen Villeneuve volt a gyorsabb és a boxban meg is előzte csapattársát. A kanadai győzelme és Hill második helye azt jelentette, hogy a világbajnokság nyílt maradt az utolsó, suzukai futamra.

Hill előnye kilenc pont volt, amikor megérkeztek Japánba, ami azt jelentette, hogy Villeneuve csak akkor lehetett bajnok, ha Hill nem szerez pontot, ő pedig nyer. Technikai sportról lévén szó természetesen sosem lehet biztosra menni, ám az nyilvánvaló volt, hogy Hillnek nem kell feltételnül agresszívnek lennie - csak arra kell figyelnie, hogy célba érjen és mindezt pontszerző helyen tegye. Villeneuve-nek ellenben a futamgyőzelemre kellett törekednie. A kanadai az időmérő edzésen meg is szerezte az első rajtkockát, ám a verseny már Damoné volt. Jacques csupán a negyedik helyen autózott, amikor az egyik kereke elszabadult és kiesett a versenyből - de nem ezen múlott. Hill méltó módon biztosította be a világbajnoki címet, amiért éveken keresztül oly keményen küzdött és amely most végre valóssággá vált! Damon ezzel történelmet is írt, hiszen a mai napig édesapja és ő az egyetlen apa-fiú páros, melynek mindkét tagja világbajnokságot tudott nyerni a Forma-1-ben.

Küzdelmes év az Arrows-zal

Hill számára új korszak kezdődött 1997-ben. Oly sok év után a mezőny legjobb autójában, ezúttal az egyik leggyengébbe ült be, melynek Achilles-sarka a megbízhatatlan Yamaha motor volt. Azt mindenki tudta, hogy ezzel az autóval Damonnak nem lesz esélye az élvonalban küzdeni, ám arra mindenképpen jó volt a váltás, hogy bizonyítson kritikusainak és magának egy új környezetben. Csapattársa a brazil Pedro Diniz volt erre az évre.

A tél folyamán Damon rengeteg díjat söpörhetett be a sajtótól, a közönségtől - sőt, még az angol királynőtől is. Az Arrows A18-assal futott tesztek azonban figyelmeztették rá, hogy továbbra is két lábbal kell állnia a földön. A kis angol istálló különlegessége ebben az esztendőben az volt, hogy ők voltak az egyik csapat azok közül, akik először "bevállalták" a Forma-1-be újonnan érkező Bridgestone-t gumiszállítónak. Mivel a japán gyártó még tapasztalatlan volt, ez természetesen egyfelől kockázat volt, másfelől azonban lehetőség, hiszen előfordulhat, hogy a többiekéhez képest különböző gumi bizonyos pályákon adu-ászt jelent.

Az első versenyen Melbourne-ben Hill a 20. helyen kvalifikálta magát, majd műszaki hibával kiesett a felvezető körben. A Brazil Nagydíj időmérő edzése lényegesen jobban sikerült - 9. hely (mindössze 0,166 mp-el elmaradva a Williamsnél őt felváltó Frentzentől!) -, ám a rajtnál Damont hátulról kiütötte Giancarlo Fisichella (Jordan-Peugeot). Szerencséjére újraindították a futamot, mert Rubens Barrichello (Stewart-Ford) leragadt a rajtrácson. Ekkor remekül rajtolt és feljött a hetedik helyre. A tartósabb Bridgestone-gumiknak köszönhetően képes volt tovább kint maradni, mint a Goodyearrel szerelt autók, így egy időben a negyedik helyen is autózott. A 11. helyen hajtott, amikor egy műszaki hiba miatt három körrel a futam vége előtt kiállni kényszerült a boxba - így hivatalosan a 17. helyre klasszifikálták.

Argentínában a 13. helyre kvalifikálta magát, ám az első kör után már hatodik volt - igaz, ez annak volt köszönhető, hogy Michael Schumcher (Ferrari) és Barrichello ütköztek és ez némi káoszt okozott hátrébb is, majd bejött a Safety-Car. Később az újonc Ralf Schumacher (Jordan-Peugeot) és Johnny Herbert (Sauber-Petronas) is megelőzték, ám Jean Alesi (Benetton-Renault) nem tudott vele mit kezdeni. Végül egy egyenesben akart elmenni Hill mellett, ám mindketten keményen küzdöttek, aminek az lett a vége, hogy autóik összeértek és mindketten megpördültek - de folytatni tudták a versenyt. Damon végül a 34. körben mégis feladni kényszerült - a 8. helyen autózva - amikor motorproblémái támadtak.

A San Marinói Nagydíjon Damon a 15. helyet szerezte meg az időmérő edzésen, a versenyen pedig a 12. körben összeütközött Sindzsi Nakanóval (Prost-Mugen-Honda) és mindketten kiestek. Monacóban a 13. helyről indulhatott, ám az esős versenyen az egyik McLaren megpördült és kiütötte a versenyből. Spanyolországban a 15. helyről indulhatott és egy jó rajttal feljött a 11. helyre. A kemény Bridgestone-gumiknak köszönhetően már az 5. helyen járt az első kerékcsere előtt, ám ezúttal motorhiba vetett véget versenyének.

Hill először Kanadában ért célba 1997-ben. Ismét a 15. rajtkockából indulhatott, majd egy eseménydús verseny végén - melyen Olivier Panis (Prost-Mugen-Honda) egy balesetben eltörte mindkét lábát - a kilencedik helyen haladt, amikor a francia említett balesete miatt az eredeti távnál néhány körrel hamarabb leintették a versenyt.
Magny-Cours-ban a 17. helyen kvalifikálta magát, majd a 12. helyen végzett a versenyen, miután a futam elején autója orrát is ki kellett cserélni egy pályaelhagyás nyomán.

A Silverstone-i Brit Nagydíjra annak ellenére sokan jöttek ki Hill miatt, hogy világos volt: 1997 nem a győzelmek éve számára. Ám Damon továbbra is nagy kedvence maradt az angol közönségnek és hűségük nem maradt jutalom nélkül ezen a versenyen. Hill a 12. helyről indulhatott, ami jónak számított abban az évben, ám az egyenesen szenzációs volt, hogy az esőáztatta warm-upon az első helyen végzett! A jó formát aztán a versenyen is igazolta, ahol a hatodik helyen végzett és ezzel megszerezte első pontját az 1997-es évben! A közönség úgy ünnepelte ezt, mint az előző években egy futamgyőzlemet!

Hockenheim szintén jól sikerült verseny volt Hill számára: a 13. helyen kvalifikálta magát és az ismét esős warm-upon megint villogott: ezúttal második lett Villeneuve mögött. A versenyen megelőzte Herbertet és Jos Verstappent (Stewart-Ford) és végül a 8. helyen végzett - ami Silverstone után a második legjobb eredménye volt addig abban az évben.

Az év legnagyobb szenzációja azonban még csak ezután következett! Önmagában már az óriási meglepetés volt, hogy Damon a haramdik helyen kvalifikálta magát a Magyar Nagydíjra Schumacher és Villeneuve mögé. Ami a versenyen következett azt pedig talán még a legvérmesebb Hill-rajongók sem gondolták volna! A verseny rajtjánál Damon megelőzte Villeneuve-öt, majd a 11. körben Schumachert is. Innentől kezdve teljes mértékben uralta a versenyt! A két kerékcsere után is elől maradt, sőt több, mint 30 másodperces előnyre tett szert Villeneuve előtt! A baleszerencse három körrel a futam vége előtt ütött be: Damon autójának hidraulikai problémái támadtak, így az drasztikusan lelassult lehetővé téve Villeneuve-nek, hogy megelőzze és learassa a győzelmet, amit pedig Hill érdemelt volna. Természetsen nem szabad elhallgatni a gumik szerepét sem, hiszen Damon sikerében óriási szerepük volt a Bridgestone-abroncsoknak, amelyek úgy tűnt rendkívül jól illeszkedtek erre a pályára. Ezzel együtt a különleges vezetéstechnikai tudást igénylő Hungaroringen mindenki láthatta, hogy Damon volt az erkölcsi győztes és sok kritikusát egy csapásra elhallgattatta, akik addig azt mondták, hogy Hill csak a legjobb autóban képes jó teljesítményre! Noha - önhibáján kívül - végül "csak" második lett hivatalosan, ám sokak szerint ez volt pályafutása egyik legmeggyőzőbb versenye.

Spa-Francorcahmps-ban Hill a 9. helyen kvalifikálta magát - egy hellyel csapattársa, Diniz mögött. A verseny félig esős volt, Damon pedig a korábbiakhoz képest feltűnésmentes teljesítményt nyújtott, majd az utolsó körben műszaki hiba miatt feladni kényszerült a futamot. A 14. helyen klasszifikálták.

Az Olasz Nagydíj időmérő edzése gyásszünettel kezdődött - Nagy-Britanniában ezen a napon temették a tragikus balesetben elhunyt Diana hercegnőt. Damonnak volt alkalma korábban találkozni a népeszerű hercegnővel, hiszen az 1994-es Brit Nagydíjon ő nyújtotta át neki a győzelmi trófeát. Az edzésen Hill a 14. helyen kvalifikálta magát, majd a versenyt feladni kényszerült motorhiba miatt miközben a 9. helyen autózott.

Az A1-Ringen Hillé volt a remek 7. rajthely és a versenyen sokáig a hatodik, pontszerző helyen autózott, míg a végén meg nem előzte Schumacher - aki egy "stop-and-go" büntetés után igyekezett feljönni. A Nürburgringen rendezett Luxemburgi Nagydíjon Hill a 13. helyre kvalifikálta magát, majd ígéreres versenyt futott egészen - egyetlen - boxkiállásáig, amikor is lefulladt az autója. Addig úgy nézett ki, hogy pontszerző helyen fog végezni, ám ez a kis malőr visszavetette a nyolcadik helyre.

Hill ugyan a körülményekhez képest remekül szerepelt az Arrowsnál, ám érthető módon egy ilyen kis csapat nem perspektíva egy olyan versenyzőnek, aki már volt világbajnok. Damon is tárgyalt más csapatokkal, míg végül a Jordannel kötött megállapodást az 1998-as szezonra. Ennek már az 1997-es szezonra is volt kihatása, ugyanis az átigazolás bejelentése után az Arrows csapatfőnöke, Tom Walkinshaw nem engedte többet tesztelni Hillt az Arrows-zal.

Japánban csak a 17. helyen kvalifikálta magát és a versenyen a 12. helyen végzett (amiből 11. hely lett Villeneuve diszkvalifikálása után). A jerezi Európa Nagydíj időmérő edzésén Hill ismét megmutatta miért is volt ő 1996 bajnoka! Az első három helyezett - Villeneuve, Schumacher, Frentzen - szenzációs módon ezredmásodpercre pontosan ugyanolyan időt futott! Ám az legalább ekkora szenzáció volt, hogy Damon a negyedik helyen végzett mindössze 0,058 ezreddel elmaradva tőlük! Sőt, akár még pole is lehetett volna belőle, ha leggyorsabb körében nem akadályozza Katayama megpördülő Minardija!

A verseny már nem sikerült ennyire jól, hiszen Damont megelőzte mindkét McLaren, Eddie Irvine (Ferrari) és Berger is, így nem szerzett pontot.

Hill ugyan mindössze 13. lett (Schumacher diszkvalifikálása után 12.) a világbajnokságban 7 pontjával, mégis talán ez az esztendő volt az, ami meghozta számára a tiszteletet azok részéről is, akik addig úgy gondolták, hogy csak jó autóban tud remekelni - így aztán annak ellenére, hogy természetesen a világbajnoki címet nem tudta megvédeni (ehelyett egykori csapattársáé, Villeneuve-é lett a titulus) mégis pozitívan jött ki egy küzdelmes évből. A kilátásai pedig még pozitívabbaknak tűntek új csapatánál, a Jordan-Mugen-Hondánál.

Hill a Jordan első futamgyőztese!

Hill új csapattársa az ifjú Ralf Schumacher volt, aki 1997-ben érkezett a Forma-1-be. Az új év technikai fronton is nagy változásokat hozott: az autók keskenyebbek lettek, a cockpitek szélesebbek, a gumik barázdáltak. Mindezt az autók lassítása és ezáltal a biztonság fokozása érdekében foganatosították. Az átalakítás a McLarennek tett a legjobbat, akik leszerződtették Adrian Newey-t, a Williams korábbi főtervezőjét. Ők számítottak az etalonnak és a Jordan másodpercekkel maradt el tőlük a téli tesztek alatt.

Az első versenyen, az Ausztrál Nagydíjon Hill a tizedik helyre kvalifikálta magát hét ezreddel elmaradva csapattársától, Ralftól, a versenyen pedig nyolcadik lett. Interlagosban a tizenegyedik helyet szerezte meg az időmérő edzésen és a tizediket a versenyen, ám utólag diszkavlifikálták, mert autóját a technikai ellenőrzésen könnyebbnek találták a megengedettnél. Az Argentin Nagydíjon Damon a 9. helyről indulhatott négy hellyel elmaradva csapattársától, ám a versenyen a brit rajtolt jobban és Ralf elé került. A futam során Hillnek volt egy ütközése Johnny Herberttel (Sauber-Petronas), végül pedig a nyolcadik helyen végzett.

San Marinóban a hetedik rajtkockából indult, a versenyen pedig motorhibával kiesett. Spanyolországban sem járt jobban: nyolcadik hely az időmérő edzésen, majd motorhiba és kiesés a versenyen. Előbb azonban volt egy kis konfliktusa Heinz-Harald Frentzennel (Williams-Mecachrome), aki a boxból kifelé jövet kitolta a pályáról. Monacóban a 15. helyen kvalifikálta magát és a nyolcadik helyen végzett.

Kandában Hillé volt a 10. rajtkocka és a versenyen remekül ment, még egy kis csatája is volt Schumacherrel a régi időket idézve. Úgy tűnt Hill a dobogón végezhet, ám röviddel a verseny vége előtt elektronikai problámával kiesett. A Francia Nagydíjon Damon megszerezte addigi legjobb rajthelyét az 1998-as évben - hetedik hely -, ám a versenyt 20 kör után fel kellett adnia hidraulikai problémával.

Nagy Britanniában természetesen Hill ismét szeretett volna remekelni. Az időmérő edzésen ezt is tette: hetedik pozíciót szerzett a három nagy csapat - McLaren, Ferrari, Williams - pilótái mögött. A futamon azonban az elsők között pördült ki a vizes pályán. Ausztriában a 15. helyről indulhatott, majd a hetedik helyen végzett.

Damon és csapattársa, Ralf nagyon kiegyensúlyozott párost alkottak - hol egyikük, hol másikuk végzett előrébb az időmérő edzésen. Versenykörülmények között azonban Damonnak volt mit behoznia, hiszen a világbajnokság ezen szakaszában neki még nem volt pontja ellentétben a kis Schumacherrel. A Német Nagydíjon végre megtört a jég: Hill az ötödik helyen kvalifikálta magát, a versenyen pedig negyedik lett megelőzve mindkét Schumachert! A siker megismétlődött a Hungaroringen is: ismét negyedik hely. De ez még mindig nem az év csúcspontja volt számára...

A Belga Nagydíjon Hill a harmadik helyen kvalifikálta magát a két domináns McLaren mögött. Az esőverseny első rajtjánál megúszta a hatalmas tömegbalesetet, a másodiknál pedig az élre állt az első kanyar után! A vezetést a nyolcadik körig tudta megtartani, ekkor azonban megelőzte őt Michael Schumacher. A német ugyan elhúzott és már fél perces előnynél járt, amikor sokat vitatott módon ütközött a lekörözött Coultharddal és kiesett. Ez megnyitotta Damon útját a nem várt futamgyőzelem felé és Ralf Schumacher második helye csak még teljesebbé tette a Jordan csapat örömét (de nem Ralfét - a német ugyanis sérelmezte, hogy annak ellenére, hogy gyorsabb volt a csapat nem engedte, hogy harcoljon Hillel az első helyért). Eddie Jordan istállója fennállása első futamgyőzelmét aratta tehát - és ez mindjárt kettős győzelem volt! A csapatfőnökkel madarat lehetett volna fogtni - Damonnal nemkülönben!

Olaszországban ugyan nem ennyire látványosan folytatódott a sikersorozat, de azért Damon elégedett lehetett: a 14. helyről indulva - kétkiállásos boxtaktikával - a hatodik helyen végzett, s közben látványosan megelőzte Villeneuve-öt is.

A Nürburgringen ehhez képest Hill egy feltűnésmentes versenyt futott tizedik hellyel az időmérő edzésen és kilencedikkel a versenyen. Az év utolsó versenyén, Suzukában Hill a nyolcadik helyről indulhatott, közvetlenül csapattársa mögül. A rajtnál azonban megelőzte Ralfot, majd a boxban Villeneuve-öt és az utolsó körben a pályán Frentzent. Ezzel a negyedik helyet szerezte meg és igazán elégedetten húzhatta meg az év végi mérleget - főleg ami a szezon második felét illeti.

Összesen 20 pontot szerzett és hatodik helyen végzett a világbajnoki pontversenyben - megverve a Williamsnél 1997-ben őt felváltó Frentzent és csupán egy ponttal elmaradva Villeneuve-től! Pályafutása 22. futamgyőzelme, amit Spa-ban szerzett csupán hab volt a tortán!

Levezetés 1999-ben

Damon 1999-re is maradt a Jordannél, csapattársnak pedig megkapta Heinz-Harald Frentzent. Ausztráliában Hill a kilencedik helyről rajtolhatott, míg csapattársa az ötödikről. Az 1996-os világbajnok versenyének végül Jarno Trulli (Prost-Peugeot) vetett véget, aki kiütötte őt. Brazíliában hasonló volt a történet: Damon a hetedik rajtkockát szerezte meg (Frentzen a nyolcadikat), ám a futamon ütközött Alexander Wurz-cal (Benetton-Supertec), amikor megpróbálta az osztrákot megelőzni, és kiesett.

Imolában Frentzen és Hill a 7-8. helyről indulhatott (ebben a sorrendben), a verseny viszont Damon számára sikerült jobban: miután a német kicsúszott, Hill rohamot indított a dobogóért Rubens Barrichello (Stewart-Ford) ellen, azonban nem sikerült megelőznie. A negyedik hely így is jó eredmény volt.

Monacóban annál kevésbé remekelt: az időmérő edzésen csak 17. lett, a versenyen pedig ütközött korábbi csapattársával, Ralf Schumacherrel (Williams-Supertec) és kiesett. Spanyolországban a 11. helyről indult és remek csatát vívott Trullival és Barrichellóval a 6-7. helyért. Végül Trullié lett a pontszerző hely, Damon pedig megelőzte Barrichellót és megszerezte a 7. helyet.

Kanadában Hillnek balszerencsés időmérő edzése volt: felrobbant a motorja és a Frentzenre beállított tartalékautóval kellett köröznie, így csak 14. lett. A verseny még rosszabbul alakult: Damon nekicsapódott a célegyenesre fordító kanyart határoló betonfalnak és kiesett. Némi vigaszt jelenthetett talán számára, hogy nem ő volt az egyetlen: Michael Schumacher és Villeneuve is így járt. El is nevezték a falat "bajnokok falának"...

Ekkorra Damon már nem csillogott régi fényében és a Jordan csapat sztárja egyértelműen az élete formájában versenyző Frentzen volt. Éppen ezért egyre többet cikkeztek Hill motiválatlanságáról, koráról (39 éves volt már!) és arról, hogy hamarosan vissza fog vonulni. A találgatások végére június 16-án került pont, amikor Hill hivatalos közleményt adott ki arról, hogy az 1999-es szezon vége után szögre akasztja bukósisakját. Tiszta víz került tehát a pohárba, így Damon végre a sajtó helyett a versenypályára fordíthatta a figyelmét arra a kis időre, ami még hátra volt a szezonból és pályafutásából!

Az, hogy Damon a következő verseny - a Francia Nagydíj - időmérő edzésén nem tudott a 107%-os szabályon belül kerülni, nem az ő képességeit minősítette, hanem egész egyszerűen a változékony időjárási körülmények hozták így. Éppen ezért a versenybíróság méltányosságból úgy döntött, hogy a másnapi versenyen kivételesen azok is elindulhatnak, akik nem kerültek a 107%-os határ alá. Ennek aztán a futamon nem lett túl nagy jelentősége, miután Hill motorhibával feladta a versenyt. Nyerni tudott viszont csapattársa, Frentzen, aki azt a remek képességét használta ki, hogy rendkívül takarékos tudott lenni az üzemanyaggal, így eggyel kevesebbszer állt ki a boxba, mint arra a többiek számítottak!

Utolsó Brit Nagydíjára Damon nagyon összeszedte magát: a hatodik helyen kvalifikált (és ez volt a legjobb időmérése 1999-ben), egy hellyel Frentzen mögött. A rajtot remekül kapta el, megelőzte csapattársát - ám az első körben a Stowe-kanyarban Michael Schumacher súlyos balesetet szenvedett, melynek következtében piros zászlóval leállították a versenyt. A németnek végül is szerencsére "csak" a lába tört el - ám ez is elég volt ahhoz, hogy ki kelljen hagynia a következő hónapokat, s ezzel elússzanak világbajnoki reményei "99-re.

Az új rajtnál Damon már nem rajtolt olyan jól, mint elsőre - így nemhogy nem előzte meg Frentzent, de elment mellette Ralf Schumacher is. Hill ennek ellenére néhány kör erejéig - a kerékcserék miatt - még vezette is a versenyt, amivel nagy örömöt szerzett a hazai közönségnek. A végeredmény sem adott szomorúságra okot: Damon a pontszerző ötödik helyen végzett egy hellyel Frentzen mögött.

Hill igazi úriembernek bizonyult akkor, amikor a futam után feleségével, Georgie-val együtt meglátogatta a kórházban régi vetélytársát, Schumachert és jobbulást kívánt neki.

Ausztriában Damon a 11. helyről indult és nyolcadik lett a versenyen, a Német Nagydíjon a nyolcadik rajtkockába kvalifikálta magát, ám fékproblémákkal kiesett. A Hungaroringen végre újra pontot szerzett: hatodik hely az időmérő edzésen és a versenyen is. Belgiumban Hill összpontszáma újra emelkedett eggyel, miután a negyedik helyről indulva hatodik lett.

Az Olasz Nagydíj hétvégéje felemásan sikerült a Jordan csapat számára. Miközben Frentzen újra nyert, addig Hill sok problémával küzdött. Az angol a 9. helyről indult (Frentzen a másodikról!), majd egy kisebb vezetői hiba után visszaesett Barrichello mögé. Ezt követően a boxban lefulladt a motorja és újabb egy helyet elveszített Jacques Villeneuve-vel szemben. Miután visszatért a pályára még Jean Alesi (Sauber-Petronas) is megelőzte. Végül a 10. helyen végzett, ám sportszerűen gratulált csapattársa diadalához.

A Nürburgringen Frentzen folytatta a brillírozást - ezúttal egy pole pozícióval -, ám a versenyen elekrtonikai problémával kiállni kényszerült az élről. Hill ugyanígy járt - azzal a különbséggel, hogy ő a hetedik helyről indulva a mezőny közepén küzdött. A kaotikus futamot meglepetésre a Stewart-Forddal versenyző Johnny Herbert nyerte.

Az első Malajziai Nagydíj nagy sztorija Michael Schumacher visszatérése volt sérülése után. A német remekelt: pole-t szerzett és a versenyt is csak azért nem nyerte meg, mert maga elé engedte világbajnoki esélyes csapattársát, Eddie Irvine-t. Ami Hillt illeti - számára kevésbé volt emlékezetes a hétvége. A kilencedik helyről indult - ezúttal öt hellyel megelőzve Frentzent - ám már az első körben kiesett, mert hátulról kiütötte Giancarlo Fisichella (Benetton-Supertec).

Damon Hill utolsó Forma-1-es versenyére Suzukában került sor. A brit a 12. helyről indult, ám érezhető volt, hogy már végképp nem tud a versenyzésre koncentrálni: előbb kicsúszott a Spoon kanyarban, melynek következtében új első terelőszárnyat kellett felrakni autójára, majd miután az utolsó helyre tért vissza megtett még náhány kört, végül kiállt a boxba a 21. körben.

Hill utolsó szezonja sokak szerint méltatlan volt addigi sikeres pályafutásához - elsősorban azért, mert a legendás küzdőképesség ami korábban jellemezte már egyáltalán nem volt meg benne, így csapattársa Frentzen - aki harmadik lett a világbajnoki pontversenyben Häkkinen és Irvine mögött - igencsak az árnyékába állította.

Ezzel együtt Hill fantasztikus karriert tudhatott maga mögött, amire méltán lehet ő is és Anglia is büszke! Damon ma is közkedvelt alakja a brit társasági életnek. Jelenleg Dublinban él feleségével és négy gyermekével, Oliverrel (szül.: 1989. március 4.), Joshuával (1991. január 9.), Tabithával (1995. július) és Rosie-val (1997. február). Televízós csatornákon, újságokban, magazinokban alkalmanként Forma-1- szakértőként tevékenykedik, ám legkedveltebb elfoglaltsága a rock zene. Gyakran vendégszerepel Eddie Jordan hobbizenekarában, a V10-ben, sőt a Def Leppard zenekar "Euphoria" című albumán található "Demolition Man" című számban is gitározott!

Forrás: Formula.hu
4 Oct 2007
Nelson Piquet
Tenisz helyett autósport

Nelson Piquet Souto Maior 1952. augusztus 17-én született Rio de Janeiróban Clotilde Piquet és az azóta elhúnyt Estácio Souto Maior gyermekeként. Nelson családi háttere meglehetősen előkelő volt, hiszen édesapja a Joăo Goulart kormány egészségügyi minisztere volt és ideje nagy részét a fővárosban, Brasíliában töltötte.

Ifjúkorában Nelson háromféle karriert tudott volna elképzelni magának: mérnökit, teniszjátékosit és autóversenyzőit. 14 éves korától kezdve - amikor elkezdett gokartozni - egyre inkább utóbbi irányába tolódott érdeklődése. Édesapja azonban szívesebben látta volna, ha másik két hobbijával kezd komolyabban foglalkozni és nem akarta engedni, hogy versenyezzen. Nelson fogadást ajánlott Estációnak: döntsön egy teniszmérkőzés kettejük között. Aki nyer, annak az akarata érvényesül. Nelson nyert...

Eleinte Alex Dias Ribeiro (korábbi Forma-1-es pilóta) Camber nevű vállalkozásánál dolgozott, ahol megépített egy Volkswagen prototípust a brazil prototípus bajnokság A osztálya számára, amellyel aztán nyolc versenyből hetet megnyert. 1970-ben, 1971-ben és 1972-ben megnyeri a brazil gokart bajnokságot is. Nevét ekkoriban Piket-ként használta, mert családja előtt titokban akarta tartani, hogy mivel foglalkozik.

1976-ban már rendszeresen autókkal versenyzik és előbb megnyeri a Forma-Super-V Paulista Bajnokságot, majd a Forma-Super-V Brazil Bajnokságot. Mivel édesapjától nem számíthatott támogatásra hobbijához, a tehetségére felfigyelő Prado család segítségét vette igénybe karrierje további építéséhez. 1978-ban ezzel a háttérrel érkezett meg Angliába, hogy részt vegyen a brit Forma-3-as bajnokságban. Nelson rögtön az első évében megnyerte azt és sorozatban hét futamgyőzelemmel rekordot állított fel.

A kezdetek a Forma-1-ben

Képességei ezek után nem kerülhették el a Forma-1-es csapatfőnökök figyelmét sem. Még ugyanebben az évben lehetőséget kapott, hogy egy McLarent teszteljen Silverstone-ban. Forma-1-es debütálására aztán az 1978-as Német Nagydíjon került sor az Ensign csapat színeiben. Aztán három versenyen - Osztrák Nagydíj, Holland Nagydíj, Olasz Nagydíj - a McLarennél szerepelt.Ugyan egyik alkalommal sem szerzett pontot, de olyan jó benyomást tett Bernie Ecclestone-ra, a Brabham csapat akkori vezetőjére, hogy felajánlott neki egy három évre szóló szerződést. Piquet aláírta, így a szezon utolsó versenyén, Kanadában már a Brabhamben-Alfa Romeóban ült. Csapattársa a tapasztalt Niki Lauda volt, akitől volt alkalma tanulni az újoncnak.

Az 1979-es esztendőben a Brabham csapat Alfa Romeo motorral kezdett, majd Fordra váltott - és közben erősen a "futottak még" kategóriába tartozott, így nem volt könnyű a pilótáinak a dolga sem. Az első két versenyen, Argentínában és hazai pályán, Brazíliában Piquet baleset miatt kiesett. Aztán Kyalamiban hetedik lett, majd Long Beach-en nyolcadik. Jaramában az üzemanyag szabályozó, Zolderben a motor, Monte-Carlóban a váltó meghibásodása miatt, Dijonban baleset, Silverstone-ban kipördülés miatt, Hockenheimban és az Österreichringen motorhiba miatt esett ki. Augusztus 26-án Zandvoortban azonban megszakadt a rossz sorozat és megszerezte pályafutása első pontjait a Forma-1-ben egy negyedik hellyel. A következő versenyen, Monzában balesetezett, Montrealban váltóhibával állt ki, Watkins Glenben pedig a kormány meghibásodása miatt - utóbbi versenyen azonban megfutotta a leggyorsabb kört.

1979-ben Nelson összesen 3 ponttal a világbajnokság 15. helyén végzett. Csapattársa, Lauda 4 pontot gyűjtött. A szezon végén az osztrák visszavonult (egy időre), így Piquet lett a csapat elsőszámú pilótája. 1980-ban az argentin Riccardo Zuninót kapta csapattársul, aki nem volt vele egy súlycsoportban.

Buneos Airesben Piquet megszerezte Forma-1-es pályafutása első dobogós helyezését: második lett Alan Jones (Williams-Ford) mögött. Interlagosban baleset miatt kiesett. Kyalamiban negyedik lett és aztán eljött március 30-a, pályafutása első Forma-1-es futamgyőzelmének napja, amelyet az amerikai Long Beach-en aratott Riccardo Patrese (Arrows-Ford) és Emerson Fittipaldi (Fittipaldi-Ford) előtt - ráadásul a pole és a leggyorsabb kör is az övé volt. Aztán Monacóban harmadik lett Carlos Reutemann (Williams-Ford) és Jacques Laffite (Ligier-Ford) mögött, Paul Ricardon negyedik, Brands Hatch-ben második Jones mögött, Hockenheimban negyedik, az Österreichringen ötödik. Zandvoortban és Imolában győz és aztán folytatva a jó sorozatot Montrealban megszerzi a pole-t. A versenyt azonban motorhiba miatt fel kellett adnia. Az utolsó versenyen, Watkins Glenben kipördült és elvesztette a világbajnokságot Jones-szal szemben. Ezzel együtt 1980-at az áttörés éveként értékelhetjük Piquet pályafutásában, hiszen 54 pontjával és három futamgyőzelmével második lett és ezzel - második teljes szezonjában - a sztárpilóták sorába emelkedett.

Bajnoki cím a Brabhammel

1981-ben az argentin Reutemann (Williams-Ford) és Piquet küzdött meg egymással a világbajnoki címért. 1974-ben Piquet még Reutemann sisakját pucolta mint mindenes a Brabham csapatnál. Akkor Carlos leszidta, mert nem végezte el tisztességesen a munkát. Most Nelson ennél nagyobb fejfájást okozott neki...

A szezon Long Beach-en kezdődött, ahol Piquet harmadik lett a két Williams-pilóta, Jones és Reutemann mögött. Brazíliában a pole-ból indult ugyan, de csak tizenkettedik lett. Buenos Aires-ben azonban tökéletes hétvégéje volt: pole, leggyorsabb kör, győzelem. Imolában ismét nyert. Ezt azonban egy balszerencsésebb sorozat követte: Zolderben, Monte-Carlóban és Jaramában is baleset miatt esett ki, pedig Monacóban övé volt az első rajtkocka. Dijonban harmadik lett Alain Prost (Renault) és John Watson (McLaren-Ford) mögött. Silverstone-ban ismét balesetet szenvedett és kiesett. Hockenheimban nyert, az Österreichringen harmadik lett Jacques Laffite (Talbot Ligier-Matra) és René Arnoux (Renault) mögött, Zandvoortban második Prost mögött, Monzában hatodik, Montrealban ötödik (pole-ból indult), majd az utolsó versenyen, Las Vegasban szintén ötödik. Az egész éves szorgalmas pontgyűjtögetés - no és a két Williams-pilóta rossz viszonya, melynek következtében nem voltak hajlandóak együttműködni - meghozta Nelsonnak a világbajnoki címet - egyetlen pont előnnyel Reutemann előtt! Piquet összesen 50 pontot gyűjtött ebben a szezonban és három futamgyőzelmet szerzett. Emerson Fittipaldi után ő lett Brazília második Forma-1-es világbajnoka. Csapattársa, a mexikói Hector Rebaque 11 ponttal a kilencedik helyen végzett...

Az első turbó-világbajnok

1982-ben a Brabham BMW turbómotorra váltott (időnként még visszatért a Fordhoz is) és ez a szezon az összeszokásé volt, amely egyben sok problémával járt. Piquet új csapattársa az olasz Riccardo Patrese lett.

Kyalamiban Nelson baleset miatt kiesett, aztán Brazíliában diszkvalifikálták, majd Long Beach-en újabb balesetet szenvedett. Első célbaérésére a negyedik versenyen, Zolderben került sor, ahol ötödik lett. Mégis boldogtalan hétvége volt ez, hiszen az időmérő edzésen életét vesztette a kanadai Gilles Villeneuve (Ferrari), aki jó barátságban volt Nelsonnal. Piquet egyébként nem sokkal korábban kritizálta a Ferrari hiányos biztonsági felkészültségét és "száguldó koporsóknak" nevezte az autóikat. Sajnos szavai brutális módon nyertek igazolást. Később a Ferrari másik pilótája, Didier Pironi is súlyos balesetet szenvedett a hockenheimi edzésen, ami derékba törte karrierjét...

Nelson Monte-Carlóban váltóhibával kiesett, aztán Montrealban megszerezte egyetlen győzelmét az évben. Zandvoortban második lett. Brands Hatch-ben az üzemanyag szabályozó meghibásodása miatt esett ki, Paul Ricardon motorhibával. Hockenheimban megfutotta a leggyorsabb kört és vezetett, amikor le akarta körözni a chilei Eliseo Salazart (ATS-Ford), aki azonban becsukta előtte a "kaput" és összeütköztek. Ekkor Piquet-n kitört latin temperamentuma és kipattanva az autójából elkezdte ököllel, lábbal ahol érte csépelni Salazart. A történetnek folytatása is volt: amikor Piquet magányosan bandukolt vissza a boxba az eset után, mellé ért egy furgon és a sofőr felajánlotta neki, hogy visszaviszi. Amikor azonban Nelson megtudta, hogy Salazar is az autóban ül, visszautasította. Újra fellángolt közöttük a vita, Salazar és a sofőr is kiszállt, hogy rendezzék a nézeteltérést. Ekkor Piquet fogta magát, beugrott a kocsiba és elhajtott vele, faképnél hagyva Salazart és a sofőrt is...
Tíz évvel később egy BMW mérnök elárulta Nelsonnak, hogy azon a versenyen két körön belül amúgy is felmondta volna a motor a szolgálatot. Piquet erre azt mondta, hogy ezek szerint a lehető legjobb történt, ami csak történhetett, hiszen így a BMW legalább megmenekült egy lebőgéstől hazai pályáján. Azonnal fogta a telefont és felhívta Salazart, hogy elmesélje neki a sztorit és jót nevessenek együtt az egészen.

Ezek és az ehhez hasonló anekdoták híven rávilágítanak Piquet egyéniségének sajátosságaira: pimasz volt, temperamentumos és szókimondó, másrészről viszont lételeme volt a mókázás. Számára a Forma-1 nem valamiféle iszonyúan komoly üzlet volt, hanem ugródeszka ahhoz a playboy életformához, amit szeretett. Az első számú szempont nála mindig az volt, hogy jól érezze magát - s az csak a hab volt a tortán, hogy közben ráadásul még sikeres is volt.

Az Österreichringen folytatódott a szezon, ahol Nelsoné volt a pole és a leggyorsabb kör is, ám motorhibával kiesett. Dijonban utolsó pontjait szerezte az évben, amikor a negyedik helyen végzett, hiszen Monzában és Las Vegasban is kiesett motorhibával. Összesen 20 ponttal a tizenegyedik helyen végzett (Patrese 21 pontot gyűjtött) egy rendkívül változatos szezonban, amikor tizenegy különböző pilóta tudott versenyt nyerni.

1983-ra a BMW turbómotorja beérett. Nelson rögtön győzelemmel kezdte az évet hazai pályán Brazíliában. Long Beach-en motorhiba miatt kiesett, majd Paul Ricardon második lett a még mindig a Renault-nál versenyző Prost mögött. Imolában motorhibával feladta a versenyt, Monte-Carlóban megfutotta a leggyorsabb kört és második lett Keke Rosberg (Williams-Ford) mögött. Spa-ban és Detroitban a negyedik helyen végzett, Kanadában egy kábel meghibásodása miatt kiesett. Silverstone-ban második lett Prost mögött. Hockenheimban a tizenharmadik helyen végzett az Österreichringen pedig harmadik lett két világbajnoki vetélytársa, Prost és René Arnoux (Ferrari) mögött. Zandvoortban megszerezte a pole pozíciót és vezetett, amikor Prost megpróbálta megelőzni és közben kiütötte a versenyből. A francia a futam után elismerte hibáját. Ezt azonban remek hajrá követte Nelson részéről a világbajnokság finisében: Monzában és Brands Hatch-ben egyaránt nyert (előbbin a leggyorsabb kört is megfutotta) és ezzel két pontnyira megközelítette a világbajnokságban vezető Prostot.

Az utolsó versenyen Kyalamiban még három pilótának volt esélye a világbajnoki címre: Prost és Piquet mellett Arnoux-nak is. A nyomást azonban úgy tűnik Nelson tűrte a legjobban: miközben Arnoux a negyedik, Prost pedig csak a tizedik helyre kvalifikálta magát, addig Piquet megszerezte a pole-t. Vasárnap pedig a versenyt is teljes mértékben kontrollálta. Amíg Prost és Arnoux versenyben volt, addig Nelson az élen autózott. Miután vetélytársai kiestek visszavett egy kicsit a tempóból és maga elé engedte csapattársát, Patresét, sőt azt sem bánta, hogy Andrea de Cesaris (Alfa Romeo) is megelőzte - neki tökéletesen elég volt a harmadik hely is második világbajnoki címéhez, amelyet két pont előnnyel nyert meg Prosthoz képest (Nelson összesen 59 pontot szerzett). Ez volt a Forma-1 történetének első turbó világbajnoki címe és ezzel új fejezet kezdődött a sport történetében!

Leszállóágban a Brabham

1984-ben már a McLaren is turbó motorral rendelkezett és ez abszolút dominanciát hozott a Niki Laudával és Alain Prosttal felálló istállónak. A Brabham-BMW-nél változást jelentett, hogy Piquet új csapattársat kapott az olasz Teo Fabi személyében. A csapat legnagyobb problémáját a megbízhatatlanság jelentette ebben az évben.

Brazíliában Nelson rögtön feladni kényszerült a versenyt motorhibával. Kyalamiban ugyan megszerezte a pole-t, de a turbórendszer meghibásodása miatt kiesett. Aztán Zolderben végre célba ért - igaz, csak a kilencedik helyen. Imolában övé volt a pole, a leggyorsabb kör, de ismét elromlott a turbó és kiesett. Monte-Carlóban elektronikai hiba miatt állt ki. Aztán jött végre két jobb verseny: Kanadában megszerezte a pole-t, megfutotta a leggyorsabb kört és megnyerte a versenyt Lauda és Prost előtt, majd Detroitban szintén övé volt a pole és a győzelem. A következő versenyen, Dallasban baleset miatt kiesett, majd Brands Hatch-ben megszerezte a pole-t, de csak a hetedik helyen végzett. Hockenheimban váltóhibával esett ki. Az Österreichringen övé volt a az első rajtkocka, a versenyen pedig második lett a hazai pályán szereplő Lauda mögött. Zandvoortban kiesett olajnyomás-probléma miatt. Monzában megszerezte a pole-t, de motorhibával kiállt. A Nürburgringen is ő indult az élről, megfutotta a leggyorsabb kört, majd végül harmadik lett Prost és Michéle Alboreto (Ferrari) mögött. Estorilban első rajtkockát szerzett, majd a versenyen hatodik lett.

A sok műszaki hiba rányomta bélyegét a Brabham 1984-es esztendejére: Nelson 29 ponttal csak az ötödik helyen végzett, csapattársa, Fabi pedig 11 ponttal a tizenegyedik lett. Piquet mindössze hétszer ért célba, ám kalsszisa megmutatkozott abban, hogy így is nyert két versenyt és szerzett kilenc pole pozíciót.

Az 1985-ös szezon hasonlóan alakult. Ebben az évben két csapattárs váltotta egymást Nelson mellett: a Monacói Nagydíjig a francia Francois Hesnault, utána pedig a svájci Marc Surer.
Az év Brazíliában kezdődött, ahol Piquet váltóhibával kiesett, aztán a kormánymű meghibásodása miatt nem fejezte be a versenyt Estorilban. Imolában nyolcadik lett, Monte-Carlóban balesetet szenvedett, Kanadában váltóhibával esett ki. Aztán Detroitban hatodik lett, Paul Ricardon pedig végre újra nyerni tudott - Keke Rosberg (Williams-Honda) és Alain Prost (McLaren-Porsche) előtt. Silverstone-ban negyedik lett, aztán a Nürburgringen kiesett a turbó meghibásodása miatt, majd az Österreichringen gumiproblémák miatt. Zandvoortban megszerezte egyetlen pole-ját az évben, ám a versenyen csak nyolcadik lett. Monzában a második helyen végzett Prost mögött, Spa-Francorchamps-ban ötödik lett. Brands Hatch-ben balesetet szenvedett, Kyalamiban motorhibával esett ki, Adelaide-ben felgyulladt az autója. Nelson a nyolcadik helyen végzett a világbajnokságban 21 ponttal.

Williams-Honda, Mansell, a harmadik világbajnoki cím

Az 1983-as világbajnoki cím elnyerése után a Brabham egyre gyengébb lett és soha többé nem talált vissza régi, sikeres önmagához. 1985 végén Nelson is úgy érezte, hogy két év küszködés után ideje csapatot váltani és elfogadni az időszak egyik legjobb csapatának, a Williams-Hondának ajánlatát. Az új istállónál sokkal keményebb csapattárs várta, mint akikkel Piquet-nek addig dolga volt: az angol Nigel Mansell. Mansell ugyan ekkor még nem rendelkezett világbajnoki címmel, de elszántan konok autóversenyző volt, tele ambícióval.

A Williams-Honda pont erre az évre érte el azt a szintet, hogy nagy valószínűséggel a mezőny legjobb autóit tudhatta magáénak. A csapat győzelemre készült, ám az esztendő rettenetes hírrel kezdődött számukra: Frank Williams egyik munkatársával, Peter Windsorral egy Paul Ricard-i tesztelésről tartott hazafelé bérelt autójával, amikor elkövetett egy hibát a volánnál, az autó többször egymás után megpördült és fejjel lefelé landolt a mezőn. Windsor karcolásokkal megúszta az esetet, ám Frank Williams drága árat fizetett: gerincsérülései miatt nyaktól lefelé megbénult.

A csapat vezetését Frank Williams távollétében, Patrick Head vette át és mindenki nagyon elszánt volt, hogy megnyerik az első versenyt a kórházban fekvő csapatvezető számára. S ez Nelsonnál sem volt másként: a kétszeres világbajnok a brazíliai futamon a második rajtkockából indult honfitársa, Ayrton Senna (Lotus-Renault) mögül. A versenyen Piquet megelőzte Sennát és kényelmes előnnyel nyerte a versenyt, amelyet aztán Frank Williamsnek ajánlott.

Jerezben Piquet ismét a második helyről indult - megint Senna előzte meg -, ám a versenyen Mansell is megelőzte, majd végül motorhibával kényszerült kiállni. Imolában Nelson második lett Alain Prost (McLaren-Porsche) mögött, Monte-Carlóban pedig hetedik.

Május 15-én újabb szomorú hír rázta meg a Forma-1 világát: tesztbalesetben életét vesztette a rendkívüli tehetségű Elio de Angelis, aki pont Nelson egykori csapatának, a Brabham-BMW-nek versenyzője volt.

A soron következő Belga Nagydíjat Piquet kezdhette az élről és vezetett, amikor felrobbant a motorja. Mansell nyert Senna előtt. Kandában Nelson harmadik lett Mansell és Prost mögött. Detroitban balesetet szenvedett és kiesett. Az Elio de Angelis halála után némileg átépített Paul Ricard pályán harmadik lett Mansell és Prost mögött. Brands Hatch-ben Mansell indult az élről, Piquet a második helyről. A rajtnál tömegbaleset történt, melynek következtében Jacques Laffite (Ligier-Renault) lábát törte és kórházba kellett szállítani. Az új rajtot Nelson kapta el a legjobban és átvette a vezetést. A 23. körben azonban hibázott és Mansell elment mellette. Piquet a verseny hátralévő részében hiába próbálta visszaelőzni csapattársát - meg kellett elégednie a második hellyel.

A Német Nagydíj előtt bejelentették, hogy a Williams 1987-re is meghosszabbítja szerződését Piquet-vel. Ez láthatóan jó hatással volt Nelsonra és megnyerte a versenyt Senna és Mansell előtt. Az első Magyar Nagydíjon Senna indulhatott az élről, Piquet a második helyről. A rajtnál Mansell ugyan megelőzte Nelsont, de a brazil visszaelőzte és utána már csak honfitársával, Sennával küzdött a győzelemért. Ezt a csatát végül Piquet nyerte.
A futam után felszínre kerültek a két Williams-pilóta között húzdó feszültségek. Mansell ugyan a harmadik helyen végzett a Hungaroringen, de hátránya több, mint egy kör volt Piquet-hez képest. Mansell úgy érezte, hogy Piquet-t titokban különb elbánásban részesítik nála és valóban el is ismerték neki, hogy Nelson gépe jobb felkészítést kapott a verseny előtt. Ez különösen annak fényében volt furcsa, hogy ekkor Mansell vezetett a világbajnokságban. Piquet azonban jobb eredményekkel rendelkezett a múltban, s emiatt talán jobban bíztak benne...

Az Österreichringen Nelson motorhiba miatt kiesett - Prost nyert Alboreto előtt. Monzában meglepetésre Teo Fabi (Benetton-BMW) szerezte meg a pole-t Prost előtt. A rajtnál azonban mindkettejüknek problémái támadtak, így gyakorlatilag az eredetileg harmadik rajtkockába kvalifikáló Mansell indult az élről. Néhány körrel később Gerhard Berger (Ferrari) megelőzte az angolt, de az osztrák később visszaesett, Piquet viszont előre tört és megelőzte Mansellt. Innentől kezdve a brazil nem engedte ki kezéből a győzelmet. A verseny után Piquet már csak öt pontnyira volt lemaradva a világbajnokságban vezető csapattársától.

Estorilban növekedett ez a különbség, hiszen Mansell nyert Prost előtt, míg Piquet csak harmadik lett. Mexikóvárosban Nelsoné volt a leggyorsabb kör és a negyedik helyen végzett - két világbajnoki vetélytársa közül Prost a második lett, a verseny elején váltóhiba miatt visszacsúszó Mansell az ötödik helyen végzett. A döntés az utolsó versenyre, Adelaide-re maradt.

Az Ausztrál Nagydíjon a rajttól Mansell jött el a legjobban, őt Senna és Piquet követte. Később Keke Rosberg (McLaren-Porsche) tört az élre, majd Piquet, Mansell és Prost következett. Aztán Prost megelőzte Mansellt, a 23. körben pedig Piquet megpördült és visszaesett a negyedik helyre. A Rosberg, Prost, Mansell, Piquet sorrendnél Mansellnek állt a zászló, akinek a harmadik hely elég lett volna a világbajnoki címhez. Prost később defektet kapott és visszaesett a negyedik helyre. Aztán Rosberg kiállt - szintén defekt. Ez pedig a két Williams-pilóta számára sem jelentett jót, hiszen a McLarenhez hasonlóan ők is Goodyear-gumikat használtak. Mint utóbb kiderült a Goodyear szakemberei elszámították magukat és a gumik nem bírták ki a teljes versenytávot. A legkeservesebben ezt Mansellnek kellett megtapasztalnia, aki Piquet és Prost mögött a harmadik helyen állt - tehát virtuálisan világbajnok volt - amikor 300 km/h-s sebességnél kidurrant a gumija és kiesett. Maradt Piquet - aki most az élen autózott - és Prost. De Nelsont is utolérte a gumiprobléma. Defekt fenyegette és nem kockáztatott - inkább kiment kereket cserélni. Ezzel Prost vehette át a vezetést, aki azt már nem is adta ki a kezéből többet és ezzel megnyerte a világbajnokságot.

Hogy milyen szoros verseny volt a három pilóta között, azt megmutatja a végeredmény: Prost 72 pont, Mansell 70 pont, Piquet 69 pont. Prost tulajdonképpen egyfajta "nevető harmadikként" nyert, hiszen a Williams-Hondát jobbnak tartották ekkoriban a francia McLarenjénél, ám a két Williams-pilóta értékes pontokat "rabolt" egymástól...

Ennek ellenére 1987-ben sem lett szorosabb az együttműködés Nelson és Nigel között, sőt inkább egyre jobban elmélyültek az ellentétek. A Williams-Honda azonban ekkorra már annyira domináns volt, hogy még a belső harcok sem ásták alá eredményességüket.

Az év első versenyét Brazíliában rendezték. Mansell indult az élről, de motorgondok miatt visszaesett a hatodik helyre. Prost nyert Piquet előtt. Imolában az edzésen Nelson hatalmasat bukott a Tamburello-kanyarban és agyrázkódást kapott, ezért nem indulhatott a másnapi versenyen, amelyet Mansell nyert. Spa-ban Piquet kiesett a turbó meghibásodása miatt. Az év tehát nem indult valami fényesen számára, de innentől kezdve beindult a pontgyártás: Monacóban második lett Senna mögött, akinek Lotus-Hondájában már ott dolgozott az új "csodafegyver", az aktív kerékfelfüggesztés, ami nagy előnyt biztosított számára a technikás pályán. Detroitban ismét Senna nyert Piquet előtt. A Williamsnek szorgosan kellett dolgoznia a saját aktív felfüggesztésén...

Paul Ricard-on Mansellé volt a pole, majd utána rajt-cél győzelmet aratott Nelson előtt - noha utóbbi megfutotta a leggyorsabb kört. Silverstone Mansell nagy napját hozta. Piquet indult az élről, Mansell mellőle. A rajtot azonban Prost kapta el a legjobban és mindkettejüket megelőzte. Ez azonban nem jelentett gondot a két Williams-pilóta számára. Mindketten könnyedén mentek el a francia mellett és onnantól fogva csak róluk szólt a verseny. A 35. körben Mansell kiment kerékcserére, Piquet azonban úgy döntött, hogy kockáztat és boxkiállás nélkül hajtja végig a versenyt. Amikor Mansell visszatért a pályára, hátránya 28 másodperc volt Nelsonhoz képest. Viszont Nigelnél volt a friss gumik előnye. Körröl körre hatalmas tempóban dolgozta le a hátrányát és három körrel a verseny vége előtt utolérte Piquet-t. Nelson gumijai ekkorra teljesen elkoptak, így nem tudta megakadályozni, hogy Mansell megelőzze. Az angol nyerte a versenyt Piquet előtt és ezzel holtversenyben a második helyen álltak a csapattársak - egy ponttal lemaradva a vezető Sennától.

Ekkoriban Nelson volt az, aki hátrányos helyzetűnek érezte magát a csapatban. Úgy gondolta, hogy a Williams emberei azon fáradoznak, hogy brit világbajnokuk legyen és ezért Mansellt támogatják vele szemben...

Hockenheimban Piquet-nek szerencséje volt, amikor Prost és Mansell kiesett előle és így ő megnyerhette a versenyt. A Magyar Nagydíjnak második évében is Nelson volt a győztese. Ezután a verseny után már 15 pont volt Piquet előnye Mansellel szemben.
Az Österreihringen Nelson indult az élről, de Mansell nyerte a versenyt, a brazil pedig második lett. Monzában újra felszínre került az a téma, hogy a csapat vajon melyik világbajnoki esélyesével "kivételezik". Piquet pole-t szerzett és nyert - mint kiderült aktív felfüggesztéssel felszerelt autóval, miközben Mansell harmadik lett "hagyományos" autójával. Ráadásul olyan pletykák is felütötték a fejüket, hogy a Honda is jobb motorral látja el Piquet-t Mansellnél. Hogy a motorral kapcsolatos híresztelések igazak voltak vagy sem, abba nehéz belelátni, az azonban tény, hogy az aktív felfüggesztés ügyében a következő versenyen, Portugáliában már egyenlőek voltak az esélyek, hiszen Mansell is megkapta azt. Piquet azonban növelte előnyét a világbajnokságban, ugyanis harmadik lett Prost és Gerhard Berger (Ferrari) mögött, míg Mansell elektronikai hiba miatt kiesett.

A spanyolországi Jerezben Piquet indult az élről, ám csapattársa megelőzte és aztán sima győzelmet aratott, miközben Nelson visszacsúszott a negyedik helyre, ám előnye még így is 18 pont volt a világbajnokságban. Mexikóvárosban Mansell indult az élről, de Berger és Thierry Boutsen (Benetton-Ford) vágott az élre a rajtnál. Nelson a harmadik helyen autózott, ám ütközött Prosttal és visszaesett a mezőny végére. Innen klasszishoz méltó versenyzéssel küzdötte magát egyre feljebb és feljebb. Már a negyedik helyen járt, amikor a 26. körben Derek Warwick (Arrows-BMW) autója felrobbant és le kellett állítani a versenyt. Az új rajt után az a szabály lépett életbe, hogy össze fogják adni a verseny leállítását megelőző és az azt követő szakasz időeredményeit. Piquet ugyan az élre vágott és megnyerte a második szakaszt, de Mansell 45 másodperces előnyét már nem tudta ledolgozni összetettben, így meg kellett elégednie a második hellyel csapattársa mögött.

Két versennyel a szezon vége előtt már csak Piquet-nek és Mansellnek volt matematikai esélye a világbajnoki címre. Suzukában először rendeztek versenyt abban az évben, így csütörtökre is beiktattak egy szabadedzést, hogy a versenyzők ismerkedhessenek a pályával. Mansell számára ez az ismerkedés a lehető legrosszabbul sikerült: ártalmatlan helyzetben - ám több, mint 200 km/h-s sebességnél - kitört az autója hátulja és nagyot bukott. Olyan szerencsétlenül csapódott a gumifalba, hogy súlyos gerincsérülést szenvedett. Számára véget ért az 1987-es világbajnokság és Nelson abban a pillanatban háromszoros világbajnoknak érezhette magát! Már az sem számított, hogy a versenyen a 46. körben műszaki hiba miatt kiállt, s Ausztráliában sem ért célba váltóhiba miatt.

Piquet összesen 76 pontot szerzett (ebből 71 számított) - szemben Mansell 61 pontjával. Három világbajnoki címet Nelsonon kívül addig csak Juan Manuel Fangio (ő összesen ötöt), Jack Brabham, Jackie Stewart és Niki Lauda nyert. Ezek után úgy döntött, hogy új kalandot keres és két évre a Lotushoz szerződött.

Új kihívás a Lotusnál

Az 1988-as év 1980 óta az első éve volt Nelsonnak, amikor nem nyert versenyt, mégsem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy rosszul döntött, amikor aláírt a Lotushoz, hiszen a Williams csapat - immár Judd motorral - még rosszabbul szerepelt. Az évet teljes mértékben a McLaren dominálta és egyedül az Olasz Nagydíjat nyerte más (Gerhard Berger egy Ferrariban).

Piquet Lotus-Hondájával harmadik lett a Brazil Nagydíjon és a San Marinói Nagydíjon, aztán Monte-Carlóban baleset miatt kiesett, majd Mexikóvárosban motorhibával. Negyedik lett Kanadában, baleset miatt kiesett Detroitban, ötödik lett Paul Ricard-on és Silverstone-ban. Baleset miatt kiesett Hockenheimban, nyolcadik lett a Hungaroringen, hatodik Spa-ban. Balesetet szenvedett Monzában, motorhiba miatt kiesett Estorilban, nyolcadik lett Jerezben, a kormánymű meghibásodása miatt kiesett Suzukában és a harmadik helyen végzett Adelaide-ben. Összesen 22 ponttal a hatodik helyen végzett a világbajnokságban. Csapattársa, Satoru Nakajima egyetlen pontot szerzett.

Az 1989-es év még rosszabbul alakult. A Lotus a gyenge és megbízhatatlan Judd motorra volt kénytelen váltani és ez meg is látszott a teljesítményen: Brazíliában Nelson az üzemanyagtank problémája miatt állt ki, Imolában motorhibával, Monte-Carlóban baleset miatt. Mexikóvárosban a tizenegyedik lett. Phoenixben balesetet szenvedett, Kanadában negyedik lett, Paul Ricard-on nyolcadik, Silverstone-ban negyedik, Hockenheimban ötödik, a Hungaroringen hatodik. Spa jelentette a mélypontot, ahol nem is kvalifikálta magát. Monzában és Estorilban egyaránt baleset miatt esett ki. Jerezben nyolcadik lett, Suzukában negyedik, majd az év utolsó versenyén, Adelaide-ben baleset miatt esett ki. Összesen 12 pontot szerzett az év során. Csapattársa, Nakajima 3 ponttal zárt.

Szerződését Nelson ilyen körülmények között nem kívánta meghosszabbítani - inkább elfogadta a Benetton-Ford ajánlatát a következő évre. Míg a Lotus már egy leszállóágban lévő csapat volt, addig a Benetton stabil és rendszeres pontszerzésre képes istállónak ígérkezett. S ebben nem is kellett csalódnia Piquet-nek, akinek új csapattársa az olasz Alessandro Nannini lett.

Végjáték a Benettonnál

Az 1990-es szezon első versenyén Phoenixben Piquet a negyedik helyen végzett, aztán hatodik lett Interlagosban, ötödik Imolában. Monacóban diszkvalifikálták, Kanadában második lett Ayrton Senna (McLaren-Honda) mögött. Mexikóvárosban hatodik lett, Paul Ricard-on negyedik, Silverstone-ban ötödik. Hockenheimban motorhiba miatt kiesett, a Hungaroringen harmadik lett Thierry Boutsen (Williams-Renault) és Senna mögött. Spa-ban ötödik lett, Monzában hetedik, Estorilban ismét ötödik, Jerezben elektronikai problémákkal kiállt. Suzukában aztán - ahol az egész világ Senna és Prost (Ferrari) újabb összecsapására figyelt, mely ismét ütközésbe torkollott - Piquet hosszú idő után ismét nyerni tudott. Ráadásul történelmi diadal volt ez, mert a Benetton itt aratott először kettős győzelmet, hiszen Piquet új csapattársa, a szintén brazil Roberto Moreno a második helyen végzett. (Nannini pályafutása egy helikpoterbaleset miatt derékba tört.)

A soron következő versenyen, az Ausztrál Nagydíjon Nelson ismételni tudott. Végül a harmadik helyen végzett a világbajnokságban Senna és Prost mögött - összesen 44 pontot szerzett (ebből 43 számított) és két futamot nyert.

1991-ben is a Benettonnál folytatta. Az első versenyen, Phoenix-ben a harmadik helyen végzett Senna és Prost mögött. Interlagosban ötödik lett, Imolában kipördült, Monte-Carlóban balesetet szenvedett. Kanadában aztán learatta egyetlen futamgyőzelmét a szezon során - ami egyben pályafutása utolsó diadalának is bizonyult. Mexikóvárosban a gumiabroncs meghibásodása miatt kiállt, Magny-Cours-ban nyolcadik lett, Silverstone-ban ötödik. Hockenheimban és a Hungaroringen egyaránt váltóhiba miatt állt ki. Spa-ban harmadik lett Senna és Berger (McLaren-Honda) mögött.

Monzában új csapattársat kapott az újonc Michael Schumacher személyében, aki a Belga Nagydíjon debütált a Jordan-Ford színeiben és szerződése körüli hosszas viták után került a Benettonhoz az Olasz Nagydíjtól. A fiatal német már a belgiumi időmérő edzésen is lenyűgöző teljesítményt nyújtott, most pedig Piquet-nek is megmutatta miért tartják ígéretes tehetségnek: a négy edzés közül Nelson egyiken sem tudta legyőzni Schumachert, így a háromszoros világbajnok a nyolcadik rajtkockából indult, míg mindössze második Forma-1-es hétvégéjén részt vevő csapattársa a hetedikből. A versenyen a német ötödik lett, Piquet hatodik. Nelsonnak egyébként ez volt pályafutása 200. futama és a jubileumot méltóképpen megünnepelte a csapat a boxban.

Estorilban Nelson ötödik lett, Jerezben a tizenegyedik helyen végzett, Suzukában hetedik lett, Adelaide-ben pedig - egy az időjárási körülmények miatt félbeszakított versenyen - negyedik.

Az együtt eltöltött öt versenyből Piquet mindössze egyszer tudta időmérő edzésen megverni újonc csapattársát (Adelaide) és egyszer versenyen - amennyiben mindketten célba értek (Estoril). Talán ez is közrejátszott abban, hogy az év végén 204 verseny, 3 világbajnoki cím, 23 futamgyőzelem és 485,5 pont után bejelentette visszavonulását a Forma-1-től.

Indy, GT és egyéb sikerek

Ez azonban még korántsem jelentette autóversenyzői pályafutása végét! 1992-ben a Menard Lola Buick csapat színeiben benevezett a híres Indianapolisi 500-as versenyre, ám egy műszaki hiba miatt balesetet szenvedett az edzésen, minek következtében agyrázkódást kapott és a lába is megsérült. Hosszú időbe tellett, míg felépült, ám 1993-ban újra próbálkozott (ugyanazzal a csapattal), de most motorhiba miatt kényszerült kiállni.

1994-ben részt vett a brazíliai 1000 mérföldes túraautó versenyen Interlagosban, ahol Johnny Cecottóval és Ingo Hofmannal a negyedik helyen végzett egy BMW M3 GTR volánjánál. 1995-ben egy BMW 320i-vel indul a Spa-i 24 órás túraautó versenyen, ahol a második helyet szerzi meg A. Busgstalerrel és M. Duezzel. 1996-ban indul a Le Mans-i 24 órás versenyen Johnny Cecottóval és Danny Sullivennel és a nyolcadik helyen végeznek egy McLaren F1 GTR-rel. Ugyanebben az évben még két GT versenyen vesz részt Cecottóval (Curitiba, Rio de Janeiro) - és mindkettőt megnyerik. 1997-ben Brasíliában megnyeri a brazil 1000 mérföldes GT versenyt Cecottóval és Soperrel egy McLaren F1 GTR volánjánál. A Le Mans-i 24 órás versenyen is ezzel a géppel indul J.J. Lehto és Hans-Joachim Stuck társaságában, ám baleset miatt kiesnek. 1997. július 5-én Rio de Janeiróban elindul egy Forma-3-as versenyen egy Amir Nasr Dallara/Mugen Hondával és a negyedik helyen végez. Ismét részt vesz a Spa-i 24 órás versenyen (BMW 320i) és Joachim Winkelhockkal és Cecottóval a második helyen végeznek. 1998. július 12-én egy Amir Nasr Dallara/Mugen Hondával a tizedik helyen végez a Rio de Janeiro-i Forma-3-as versenyen. 2000-ben Rodrigo Piquet-vel megnyeri a brazíliai 1000 km-es versenyt Rio de Janeiro-ban egy Amir Nasr Racing/BMW Prototype Super Compact autó volánjánál.

Ha létezik a playboy-autóversenyző tipikus példája, Nelson Piquet az volt. Forma-1-es pályafutása alatt is két kanállal habzsolta az életet, a poénokat - no, és a nőket. Nelsonnak összesen hat gyermeke született (Geraldo, Nelson jr., Kelly, Laszlo, Julia, Pedro Estácio) négy különböző nőtől, de - többek között - volt afférja a monacói Stéphanie hercegnővel is.

Piquet Forma-1-ben eltöltött időszakának végén pár évig "Pilar Rossi" nevű jachtján élt és ma is szívesen hajózik az észak-kelet brazíliai vizeken. Végig hű maradt a teniszhez is, mint hobbihoz, ezen kívül szívesen síelt és vízisielt - ameddig indianapolisi balesete miatt ezeket abba nem kellett hagynia. Mint minden brazil, szereti a futballt - kedvenc klubja a Vasco da Gama - és a szambát. Ma már vállalakozó - cége az Autotrac nevet viseli -, ezen kívül megalapította a Független Motorsport Ligát (LIA), melyet a bürokratikus Brazil Motorsport Konföderáció (CBA) ellenlábasának szán. Ideje nagy részét manapság talán mégis az tölti ki, hogy egyengeti fia, az 1985-ös születésű ifjabbik Nelson autóversenyzői karrierjét, aki 2002-ben fölényesen nyerte meg a brazil Forma-3-as bajnokságot, majd 2003-ban a brit Forma-3-ban szerepelt sikeresen. Ugyanebben az évben a BMW-Williams meghívta egy Forma-1-es tesztelésre is...

Forrás:Formula.hu
Utolsó látogatók


15 Feb 2013 - 11:20


30 Dec 2012 - 1:37


25 May 2010 - 15:01


13 May 2010 - 19:18


15 Feb 2010 - 3:50

Megjegyzések
A felhasználó nem engedélyezte a megjegyzéseket. Nyilok.

Barátok
Nincs megjelenithető barát..
Szöveges verzió A pontos idő: 2017 December 15th - 05:27